2017. augusztus 20., vasárnap

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Dávid…Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence.” -(2 Sámuel 23,1)


Mindazon szentek között, kiknek életük a Szentírásban fel van jegyezve, Dávid magaslik ki az ő legérdekesebb, legváltozatosabb és legtanulságosabb életmódja által. 
Ennek életében találkozunk nyomorúságokkal és kísértésekkel, melyek hasonló egyesülésben az Ószövetség szentjeinek egyikénél sem találhatók meg. 
Azért Ő a mi Urunk és Megváltónk egyik rendkívül találó képmása. 
Dávid magán tapasztalt minden emberi állás és hivatás szenvedéseit. A királyoknak megvannak a maguk próbáltatásaik, s Dávid koronát viselt. A földművesnek megvannak a maga gondjai, Dávid pásztori botot is kezelt. A vándornak sok kellemetlenséget kell eltűrnie. Dávid az Engedi szikla üregeiben és barlangjaiban tartózkodott. A hadvezér nehézségekkel küzd, s Dávid nem viselhette el Sérujának fiait, kik őt bosszantották. Az a férfi, ki gyönyörűséges énekszerző volt Izraelben, barátaitól is megkísértetett: Akitófel, a királyi tanácsos, elhagyta és elárulta őt. „Aki velem kenyeret evett, sarkát felemelte ellenem.” 
Legbántóbb ellenségei saját családtagjai voltak, gyermekei voltak legnagyobb keresztje. A szegénység és gazdagság, a dicsőség és gyalázat, az egészség és betegség kísértései kipróbálták rajta hatalmukat. Külső kísértések zavarták meg békéjét, belső kísértések ásták alá örömét. Alig menekült meg Dávid egyik nyomorúságtól, már a másikba esett. Alig szabadult meg a szomorúság és vigasz nélküli állapotból, újból a nyomor legnagyobb mélységeibe merült. 
Istennek minden habjai és hullámai rá zúdultak és elborították árjaikkal. Dávid zsoltárai valószínűleg éppen ezért szolgálnak a tapasztalt keresztyénnek általános gyönyörűségére. Lelkületünk minden mozzanatát, elragadtatást és lehangoltságot, Dávid kellően ecsetel tapasztalataiban. Ő jól ismerte az emberi szívet, mert a legjobb iskolában neveltetett, a benső személyes tapasztalat iskolájában. 
Ha ebben az iskolában kapunk oktatást, akkor növekedünk korban és kegyelemben, akkor Dávid zsoltárai hovatovább mindig kedvesebbek lesznek előttünk és rájövünk, hogy itt „gyönyörűséges és füves helyeken leszünk legeltetve és kies vizek mellé vitetünk”. 
Lelkem, bár felüdítene és megerősítene téged ma Dávid tapasztalata!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése