„Meddig nem hisznek nékem”. - (4 Mózes 14, 11)
Nagy gondot fordítsatok arra, hogy a hitetlenség szörnyetegét távol tartsátok magatoktól.
Ez annyira megbecsteleníti Krisztust, hogy megvonja tőlünk az Úr érezhető közellétét, ha azzal haragítjuk, hogy helyet adunk a kételkedésnek.
Ez persze olyan konkoly, melynek magvát sohasem lehet tökéletesen kiirtani szívünk földjéből, de törekednünk kell buzgalommal és kitartással annak gyökereit kipusztítani. Az összes gyűlöletre méltó dolgok között a legutálatosabb a hitetlenség.
Romlott lénye annyira át van hatva méreggel, hogy aki azzal bánik, vagy vele érintkezik, vesztére válik. Részedről, hívő keresztyén, nagy bűn a hitetlenség, mert az Úrtól eddig nyert kegyelem növeli vétkedet, ha most kételkedsz Benne.
Hitetlenséged fejét a legérzékenyebb módon koronázod meg a legszúrósabb tövisekkel. Igazán kegyetlenség egy bensőleg szeretett feleségtől, ha hű és jóságos férje iránt bizalmatlan. Ez a bűn balgatagság, ok nélküli és jogtalan. Az Úr Jézus sohasem adott a legkevésbé sem okot a bizalmatlanságra.
Milyen durvaság az, ha azok kételkednek bennünk, akikkel szemben szüntelen szeretettel és őszintén viseltetünk.
Jézus a Magasságos fia, ki mérhetetlen kincsekkel bír. Gyalázatosság tehát mindenhatóságában kételkedni és annak elégségében bizalmatlankodni.
A hegyeken való sok ezer barom elég a mi táplálásunkra, még ha oly éhesek vagyunk is és az ég csűrjei nem üresednek meg azért, mert eszünk. Ha Krisztus csak víztartó gödör volna, akkor kimeríthetnénk tartalmát, de ki meríthetne ki egy élővíz kútfőt, mely az örök-életbe folyik?
Millió lelkek elégítették ki Benne szükségeiket és azok közül egyetlenegy sem panaszkodott a felüdülés hiányossága miatt.
El, el e hazug árulóval, a hitetlenséggel, mert egyedüli törekvése az, hogy szétszakítsa a közösség kötelékét, és hogy lelkünket Megváltónk távolléte fölött való bánat töltse be.
Öljétek meg ezt az utálatos férget: Le veled, te áruló, szívből utállak téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése