„Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?” (Luk 15,4)
„Egyetlen lélek megnyerése érdekében latba kellene vetnünk a rendelkezésünkre álló forrásokat, akár a legvégsőkig. A Krisztushoz tért egyetlen lélek is mindenütt mennyei fényt áraszt, amely áthatol az erkölcsi sötétségen, és más lelkeket is megnyer.
Ha Krisztus otthagyta a kilencvenkilenc bárányt, hogy felkutasson egy elveszettet, vajon helyes, ha mi kevesebbet teszünk? A munka elhanyagolása, ha kevésbé igyekszünk, mint Jézus. Ha nem vagyunk olyan áldozatkészek, mint Ő, a szent megbízatást áruljuk el, és Istent gyalázzuk meg.
Fújjatok riadót mindenütt! Mondjátok meg az embereknek, hogy közel az Úr napja! Senkit ne hagyjatok figyelmeztetés nélkül! Mi is lehetnénk a szegény tévelygő lelkek helyében. Születhettünk volna mi is olyan helyre, ahol senki nem hallott még az igazságról. Az igazság értelmében, amelyből mindenki másnál többet kaptunk, adósai vagyunk mindenkinek. Kötelességünk továbbadni, hogy másokat is megmenthessen.
Nincs vesztegetni való időnk. A vég közel. Rövidesen veszélyessé válik az utazás. Minden módon akadályozni fogják az Úr hírnökeit, s nem végezhetik el majd azt, amire most még lehetőségük volna. Tegyünk meg mindent, amit tudunk. Isten tudomásomra hozta, hogy a sötétség erői hallatlan igyekezettel tevékenykednek. Lopakodva, mint a farkasok, megközelítik az alvókat, hogy elragadják őket. Nálunk a figyelmeztetés, tehát hangoztassuk! Munka vár ránk, végezzük el, mert rövidesen annyira nehézzé válnak a körülmények, amennyire ma elképzelni sem tudjuk. Segítsen minket Isten, hogy a világosság közvetítői maradjunk, Jézusra, vezetőnkre emelt tekintettel dolgozzunk, és türelmesen, állhatatosan fussunk, hogy elnyerjük a győzelmet.”
„Földi, bűn korlátozta életünk idején is a szolgálatban rejlik a legnagyobb öröm és a legmagasabb rendű nevelés. Jövőbeli életünkben is, amikor a bűnös emberi természet már nem fékez, a szolgálatban találjuk majd legnagyobb örömünket, és ezáltal lesz részünk a legmagasabb rendű tanulásban.”
Ha Krisztus otthagyta a kilencvenkilenc bárányt, hogy felkutasson egy elveszettet, vajon helyes, ha mi kevesebbet teszünk? A munka elhanyagolása, ha kevésbé igyekszünk, mint Jézus. Ha nem vagyunk olyan áldozatkészek, mint Ő, a szent megbízatást áruljuk el, és Istent gyalázzuk meg.
Fújjatok riadót mindenütt! Mondjátok meg az embereknek, hogy közel az Úr napja! Senkit ne hagyjatok figyelmeztetés nélkül! Mi is lehetnénk a szegény tévelygő lelkek helyében. Születhettünk volna mi is olyan helyre, ahol senki nem hallott még az igazságról. Az igazság értelmében, amelyből mindenki másnál többet kaptunk, adósai vagyunk mindenkinek. Kötelességünk továbbadni, hogy másokat is megmenthessen.
Nincs vesztegetni való időnk. A vég közel. Rövidesen veszélyessé válik az utazás. Minden módon akadályozni fogják az Úr hírnökeit, s nem végezhetik el majd azt, amire most még lehetőségük volna. Tegyünk meg mindent, amit tudunk. Isten tudomásomra hozta, hogy a sötétség erői hallatlan igyekezettel tevékenykednek. Lopakodva, mint a farkasok, megközelítik az alvókat, hogy elragadják őket. Nálunk a figyelmeztetés, tehát hangoztassuk! Munka vár ránk, végezzük el, mert rövidesen annyira nehézzé válnak a körülmények, amennyire ma elképzelni sem tudjuk. Segítsen minket Isten, hogy a világosság közvetítői maradjunk, Jézusra, vezetőnkre emelt tekintettel dolgozzunk, és türelmesen, állhatatosan fussunk, hogy elnyerjük a győzelmet.”
„Földi, bűn korlátozta életünk idején is a szolgálatban rejlik a legnagyobb öröm és a legmagasabb rendű nevelés. Jövőbeli életünkben is, amikor a bűnös emberi természet már nem fékez, a szolgálatban találjuk majd legnagyobb örömünket, és ezáltal lesz részünk a legmagasabb rendű tanulásban.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése