Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem nyílt ki. Ugyanez az elv érvényes az életben is. Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet. Hagynod kell, hogy az ajtó becsukódjon. Engedd el a csalódást. Engedd el a bukásokat. Nem tudod megváltoztatni a múltat, de meg tudod változtatnia jövőt. Menj tovább, és meg fogod látni az új dolgokat, amiket Isten készített el számodra.
Az Ige azt mondja, hogy Isten hamu helyett az öröm olaját adja (Ésaiás 61:3). A kulcs abban rejlik, hogy el kell engednünk a hamut ahhoz, hogy az öröm olaját élvezhessük. A hamu az összetört álmainkat, a bukásainkat, a csalódásainkat és a fájdalmainkat jelenti. Mindnyájunknak kijutott a maga része a hamuból. Ha a múlthoz ragaszkodunk, nem lehet miénk az öröm olaja. Hit kell ahhoz, hogy kimondjuk: „Istenem, megbocsátok annak, aki megbántott." Vagy „Elveszítettem a legfontosabb ügyfelemet, de nem hagyom, hogy ez lenyomjon."
Most azt mondhatod: „Joel, annyira megbántottak, hogy képtelen vagyok megbocsátani."
Én erre azt mondom, ha nem engeded el a régit, nem kaphatod meg az újat, és ezzel nagy árat fizetnél. Vagy valaki más így szólhat: „Imádkoztunk édesanyánkért, és anyukáddal ellentétben, ő nem gyógyult meg. Nem értjük az egészet."
Nem állítom, hogy mindent értek. Egyszerűen arra kérlek, hogy engedd el a hamut. Engedd el a csalódást, mások hibáztatását. Fogd a hamut – az összetört álmaidat, fájdalmaidat, bukásaidat, kérdéseidet – és tedd le Isten kezébe, és mondd el Neki: „Istenem, ez nem volt fair. Megbántottak. A terveim kudarcot vallottak. De nem vagyok hajlandó a visszapillantó tükörbe nézni. Megígérted, hogy az öröm olaját adod a hamu helyett. Így most elengedem a keserűséget. Megbocsátok annak, aki megbántott. Elengedem a csalódást. Hagyom, hogy a régi ajtók becsukódjanak, hogy átléphessek az új ajtón, amit Te nyitsz meg számomra."
„Nézd, kitártam előtted egy ajtót, amelyet senki sem zárhat be." (Jelenések 3:8, EF)
Az Ige azt mondja, hogy Isten hamu helyett az öröm olaját adja (Ésaiás 61:3). A kulcs abban rejlik, hogy el kell engednünk a hamut ahhoz, hogy az öröm olaját élvezhessük. A hamu az összetört álmainkat, a bukásainkat, a csalódásainkat és a fájdalmainkat jelenti. Mindnyájunknak kijutott a maga része a hamuból. Ha a múlthoz ragaszkodunk, nem lehet miénk az öröm olaja. Hit kell ahhoz, hogy kimondjuk: „Istenem, megbocsátok annak, aki megbántott." Vagy „Elveszítettem a legfontosabb ügyfelemet, de nem hagyom, hogy ez lenyomjon."
Most azt mondhatod: „Joel, annyira megbántottak, hogy képtelen vagyok megbocsátani."
Én erre azt mondom, ha nem engeded el a régit, nem kaphatod meg az újat, és ezzel nagy árat fizetnél. Vagy valaki más így szólhat: „Imádkoztunk édesanyánkért, és anyukáddal ellentétben, ő nem gyógyult meg. Nem értjük az egészet."
Nem állítom, hogy mindent értek. Egyszerűen arra kérlek, hogy engedd el a hamut. Engedd el a csalódást, mások hibáztatását. Fogd a hamut – az összetört álmaidat, fájdalmaidat, bukásaidat, kérdéseidet – és tedd le Isten kezébe, és mondd el Neki: „Istenem, ez nem volt fair. Megbántottak. A terveim kudarcot vallottak. De nem vagyok hajlandó a visszapillantó tükörbe nézni. Megígérted, hogy az öröm olaját adod a hamu helyett. Így most elengedem a keserűséget. Megbocsátok annak, aki megbántott. Elengedem a csalódást. Hagyom, hogy a régi ajtók becsukódjanak, hogy átléphessek az új ajtón, amit Te nyitsz meg számomra."
„Nézd, kitártam előtted egy ajtót, amelyet senki sem zárhat be." (Jelenések 3:8, EF)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése