29„Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: 30 amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32 Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” 34„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” 37 Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott. 38 De kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban.”


Jézus a hatalom igéit hirdeti. Úgy tud hatalmáról tanítani, hogy azzal nem eltávolítja magától az embereket, hanem egyre közelebb vonja. Nem félelmet kelt, hanem vágyakozást. Ám a „hatalmasok” irigysége is veszélyes méreteket ölt. Annyira, hogy Jézus éjszaka nagyobb biztonságban van a fák közt, mint az emberek körében. Az Olajfák hegye. S benne számos kert egyike: a Gecsemáné. Gyönyörű kilátás nyílt innét a szent városra, a templomra. Hajdan Dávid itt menekült Absolon elől. S a Mester itt készült föl haláltusájára. Itt árulta el egyikünk. Éjszakai képek. De a múlt emlékei, és a közeljövő eseményei közti jelen pillanatában most az imádság és a pihenés helye. S holnap új nap virrad. Múlttá válik az éj. Sietni kell a templomba, ahol az emberek várják Krisztus tanítását. Köztük leszünk-e mi is? A Mester ott lesz. Az időt meg kell ragadni. A lehetőség nem örök. Egyszer elvétetik. Hogy hamarosan vagy soká, csak az tudja, akinek hatalma van az idők felett.

(Szommer Hajnalka)