A falevelek elkezdenek gyönyörű színekben pompázni, majd egy őszi szellő kíséretében lehullanak a földre. Nem marad más hátra, mint csupasz ágak, borús egek, hideg szelek, meg a sűrű köd, amely reggelente beborítja a tájat.És ez még csak a minket körülvevő világ, de nem a halál árnyékának a völgye.
Nem szeretnék különösen kitérni arra, hogy milyen hely az a bizony halál árnyékának a völgye, maradjunk annál a kifejezésnél, hogy a legsötétebb hely, ahol igazi veszély vár.
Ha figyelmesen elolvassuk a zsoltárt, ennél a versnél történik valami.
„Mert te velem vagy, Uram.” A legsötétebb órában és a legpróbálóbb helyzetekben Isten közel van.
Ezt a csodát élheti át a hétköznapi ember. Amikor bizonytalan talajra lépünk rá, akkor megváltozik a kapcsolatunk Istennel. Az Istenről való beszélés átváltozik az Istennel való beszélgetésre.
„Mert a te szereteted kísér életem minden napján, Uram!” – akkor is, amikor süt a nap vagy éppen havazik; akkor is, amikor fogalmunk sincs arról, hogy kik is vagyunk valójában; akkor is, amikor elesünk, de már nincs erőnk felállni. Ott vár a kinyújtott kéz!
Nem szeretnék különösen kitérni arra, hogy milyen hely az a bizony halál árnyékának a völgye, maradjunk annál a kifejezésnél, hogy a legsötétebb hely, ahol igazi veszély vár.
Ha figyelmesen elolvassuk a zsoltárt, ennél a versnél történik valami.
A zsoltáros abbahagyja azt, hogy az Úrról beszél, és az Úrral kezd beszélni.
Mert amikor minden rendben van, akkor bátran tudunk beszélni arról, hogy mit is jelent számunkra Isten, hogy ki ő az életükben. Azonban, ha a veszélyhez közeledünk, vagy a veszély közeledik hozzánk, akkor egyszerre minden megváltozik. Igazán szükségünk lesz az Úrra.
Mert amikor minden rendben van, akkor bátran tudunk beszélni arról, hogy mit is jelent számunkra Isten, hogy ki ő az életükben. Azonban, ha a veszélyhez közeledünk, vagy a veszély közeledik hozzánk, akkor egyszerre minden megváltozik. Igazán szükségünk lesz az Úrra.
„Mert te velem vagy, Uram.” A legsötétebb órában és a legpróbálóbb helyzetekben Isten közel van.
Ezt a csodát élheti át a hétköznapi ember. Amikor bizonytalan talajra lépünk rá, akkor megváltozik a kapcsolatunk Istennel. Az Istenről való beszélés átváltozik az Istennel való beszélgetésre.
„Mert a te szereteted kísér életem minden napján, Uram!” – akkor is, amikor süt a nap vagy éppen havazik; akkor is, amikor fogalmunk sincs arról, hogy kik is vagyunk valójában; akkor is, amikor elesünk, de már nincs erőnk felállni. Ott vár a kinyújtott kéz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése