Számtalan előadást lehet meghallgatni a korán kelés fontosságáról, a napi „ima időről” vagy az Istennel eltöltött percekről.
Jézus ebben is példa lehet a számunkra, hisz azt olvassuk:
„Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Márk 1,35)
Korán reggel az ima volt az első. Nem a reggeli, nem a napi hírek, hanem az Istennel való találkozás.
Ezt röviden így fogalmaznám meg: Miután megismertem őt, minden reggel arra vágyok, hogy kitárjam kezeim az Úr felé, tőle kérjek erőt, neki adjak hálát az új nap reménységéért,
Őt dicsérjem az élet ajándékaiért.
Tehát azt olvassuk, hogy Jézus számára ez volt a kijelölt idő, amit Istennel töltött, és ezt bizonyára sokszor alkalmazta, hisz az evangélisták gyakran említik, hogy Jézus egyedül elvonult, imádkozni.
Tehát: amennyi időt szánok az Istennel való találkozásomra az kihatással van a mindennapjaimra.
Tehát azt olvassuk, hogy Jézus számára ez volt a kijelölt idő, amit Istennel töltött, és ezt bizonyára sokszor alkalmazta, hisz az evangélisták gyakran említik, hogy Jézus egyedül elvonult, imádkozni.
Tehát: amennyi időt szánok az Istennel való találkozásomra az kihatással van a mindennapjaimra.
Minél kevesebb idők töltök Isten közelségében, annál erőteljesebbé lesz ez a gondolat: „magam is megtudom oldani a problémáimat, nincs szükségem külső segítségre”.
Ma reggel – téged is erre biztatlak – meghúzom a képzeletbeli vonalat a határidőnaplómban, helyet készítek Istennek, hogy ne csak a nap utolsó perceiben figyeljek rá, hanem már a legelső percekben, a szemem kinyitása után Ő legyen életem ereje.
Ma reggel – téged is erre biztatlak – meghúzom a képzeletbeli vonalat a határidőnaplómban, helyet készítek Istennek, hogy ne csak a nap utolsó perceiben figyeljek rá, hanem már a legelső percekben, a szemem kinyitása után Ő legyen életem ereje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése