Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mi pedig előrementünk a hajóra, Asszuszba eveztünk s ott akartuk felvenni Pált, mivel így rendelkezett és maga gyalog akart jönni.      Csel. 20,13

Érdekes intézkedését látjuk itt Pálnak. Minden útitársát hajóval küldte Troászból Asszuszba, önmaga pedig gyalog akart menni, s ott csatlakozni hozzájuk. Miért tette ezt? Úgy hisszük, nagyon fontos tanítást találunk ebben, különösen azok részére, akik az Úr munkájában állnak. Mikor szakított magának Pál időt az egyedüllétre? A troászi keresztyénekkel közösen eltöltött különösen áldott napok után az ott eltöltött 8 nap valóságos evangelizációs hét volt. A hét olyan összejövetellel végződött, amelyen nagyon sokan voltak, s mely szinte egész éjszakán át tartott. Ezután nagyon vágyott Pál arra, hogy bizonyos ideig egyedül legyen. A testvérek kedvesek voltak neki. De most más kísérőre volt szüksége. Istennel akart együtt lenni! Bárcsak mindig követnénk a Szentlélek gyöngéd indítását arra nézve, hogy az áldott összejövetelek után egyedül legyünk az Úrral! Pál Troászban minden vigasztalást, intést és figyelmeztetést elmondott, amit magában hordozott. Folytassa a beszélgetést még a hajóúton is? - Istennek legáldottabb szolgája is fokozatosan fecsegővé süllyed, ha így cselekszik. A testvéri beszélgetés helyett most a csendességet választotta. Hogyan maradhat egy lelki munkás Szentlélekkel telve, ha egyik munkából a másikba siet anélkül, hogy mint az Úr Jézus, keresné az imádkozásban való magányosságot a hegyen, vagy az éjszaka csendjében? Valaki egy tapasztalt testvérnek beszélte el, hogy milyen sok összejövetelt és lelki beszélgetést tart. Ő ezt válaszolta neki: "És mikor van időd arra, hogy egyszer már hallgass?" Mit válaszolnánk erre a kérdésre?