Ez itt egy személyes megtapasztalás bizonysága. Nem elmélet. Nem is hitvallás. Egy nehéz és veszélyes helyzetben levő ember bizonysága.
Az Úrhoz fordult, kereste az Urat imában, és íme az ő bizonysága: „Az Úr válaszolt, és minden félelmemből kimentett.”
Félelmek gyötörnek? Olyan vagy, mint legtöbb kortársunk, akiket valamiért mindig mardos a félelem, és elveszi békességüket? Miért nem próbálod ki Dávid ellenszerét? Keresd az Urat! Imádkozz Hozzá, és hívd segítségül, hogy szabadítson meg minden félelmedből.
Először Dávid az ő személyes tapasztalatáról beszél, majd általánosabb megállapítással folytatja – amit feltételezésem szerint az általa ismert emberek megfigyelésére alapozott: „Akik Őreá {az Úrra} néznek, tündökölnek…” Dávid itt egy fontos gyakorlati alapelvet érint: Viselkedésünk azt tükrözi vissza, amire figyelünk. Az Úr a világosság forrása. Ha rá figyelünk, visszatükrözzük az Ő fényességét, olyanok leszünk, mint azok az emberek, akikről Dávid beszél: „tündökölnek”. De ha sötét, csüggesztő dolgokra irányítjuk figyelmünket, mi is ilyennek fogunk tűnni mások előtt.
A tanulság, amit Dávid megoszt, kettős.
Először: engedd, hogy az Úr elűzze a félelmedet és szomorúságodat az Ő jelenlétének fényével. Majd légy az Ő világosságának visszatükrözője a környezeted számára.
A hit megvallása:
Űzd el a félelmet, Uram, jelenléted fényével, és segíts nekem, hogy mások számára is visszatükrözhessem azt.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)
Az Úrhoz fordult, kereste az Urat imában, és íme az ő bizonysága: „Az Úr válaszolt, és minden félelmemből kimentett.”
Félelmek gyötörnek? Olyan vagy, mint legtöbb kortársunk, akiket valamiért mindig mardos a félelem, és elveszi békességüket? Miért nem próbálod ki Dávid ellenszerét? Keresd az Urat! Imádkozz Hozzá, és hívd segítségül, hogy szabadítson meg minden félelmedből.
Először Dávid az ő személyes tapasztalatáról beszél, majd általánosabb megállapítással folytatja – amit feltételezésem szerint az általa ismert emberek megfigyelésére alapozott: „Akik Őreá {az Úrra} néznek, tündökölnek…” Dávid itt egy fontos gyakorlati alapelvet érint: Viselkedésünk azt tükrözi vissza, amire figyelünk. Az Úr a világosság forrása. Ha rá figyelünk, visszatükrözzük az Ő fényességét, olyanok leszünk, mint azok az emberek, akikről Dávid beszél: „tündökölnek”. De ha sötét, csüggesztő dolgokra irányítjuk figyelmünket, mi is ilyennek fogunk tűnni mások előtt.
A tanulság, amit Dávid megoszt, kettős.
Először: engedd, hogy az Úr elűzze a félelmedet és szomorúságodat az Ő jelenlétének fényével. Majd légy az Ő világosságának visszatükrözője a környezeted számára.
A hit megvallása:
Űzd el a félelmet, Uram, jelenléted fényével, és segíts nekem, hogy mások számára is visszatükrözhessem azt.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése