„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33, 3)
A lelki élet összes fejleményei nem egykönnyen közelíthetők meg. Jóllehet az általános tapasztalatokat, a bűnbánat, hit, öröm és remény érzéseit a hívők családjának minden tagja élvezi, de létezik az elragadtatásnak, a társalgásnak, a Krisztussal való öntudatos közösségnek egy magasabb országa, mely korántsem képezi még a hívők általános lakóhelyét.
Nem élvezzük mindnyájan Jánosnak azt az előjogát, hogy Jézus mellén nyugodhatnánk; sem Pálét, ki elragadtatott a harmadik égbe.
Az isteni dolgok felől való tapasztalati tudománynak vannak olyan magaslatai, melyről a ravaszság sasszeme és a világi bölcsesség elméssége még sohasem bírt sejtelemmel, csak egyedül Isten vezethet oda fel.
De az a tüzes szekér, amelyen bennünket odavisz és azok a tüzes lovak, melyek azt a szekeret húzzák, a komoly ima. A buzgó ima legyőzi a kegyelem Istenét. „Mikor erős volt, küzdött az Istennel. Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.”
A komoly ima a Kármel hegyére viszi a keresztyént és képessé teszi arra, hogy az eget befedezze az áldás felhőivel, a földet pedig a kegyelem áradatával. A komoly ima felviszi a keresztyént a Pizga hegyére és megmutatja neki az ígért örökséget; a Tábor hegyére emel és megdicsőít, mígnem hasonlók leszünk e világon az Úrnak ábrázatához.
Ha a föld alkotta közönséges tapasztalatnál magasabb dolgokat akarsz elérni, nézz fel arra a sziklára, mely feletted magaslik és figyeld meg azt a kitartó ima ablakából hitszemeiddel.
Ha a te részedről magad felől kinyitod az ablakot, a másik oldalon nem fog bezáródni.
„Mondjunk hát hő imát,
Mely Istenhez érjen,
Felhőkön átmenjen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése