Cseri Kálmán A Budapest Pasaréti Református Gyülekezet lelkipásztora 2004. július 4-én így emlékezett elődjére Dr Jóó Sándor /1910-1970/
http://joosandor.hu/dr-joo-sandor
“Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” -Jelenések 3,15-16(link is)
Hadd jelentsem be rögtön a legelején, hogy én most ennek az Igének csak az elsőfeléről fogok beszélni, a másik fele a délutáni istentiszteleten elhangzó Igehirdetésnek lesz majd az alapigéje. Mint a többi levélnél, itt is jó tudni valamit arról a városról, amelyikben lévőgyülekezetnek szól a levél. Laodicea nagy és virágzó volt valamikor, II. Antiochus király alapította és feleségének, Laodicenak nevéről nevezte el. Ez volt talán a leggazdagabb az említett hét város között. Cicero úgy emlékezik meg róla, mint a nagy bankok városáról, - híres volt továbbá gyógyszeriparáról, ahol arcfestékeket, kenőcsöket, mindenféle gyógyító írt készítettek, - harmadik nevezetessége pedig a gyapjú ruha, a textil-kereskedelem volt.
Ebben a gőgös, fényűzővárosban élt az a keresztyén gyülekezet, amelyiknek János a felolvasott levelet küldi. Valószínű, hogy Pál apostol missziói munkájának volt az eredménye e gyülekezet, de a jelekből láthatóan nem sok öröme telhetett benne az apostolnak. A hét kis-ázsiai gyülekezet közül ez van legmélyebben. A többi gyülekezethez intézett levélben ha volt is panasza az egyház Urának, de volt valami dicsérnivaló is. Itt azonban csak panasz hangzik, itt nincs semmi dicséret, csak szemrehányás. Vegyük hát sorra a mondanivalóját!
Ezzel a már nagyon közismertté vált ítéletmondással kezdődik: “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév, vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” #Jel3.15-16(link isl). .
Nyomorúságos lelki állapot az, amit a Szentírás a hideg szóval fejez ki: ilyen a kihűlt szívű, a kőszívűember, ilyen a kegyetlen, az Isten ellen lázadó lélek, az Isten valóságának a tagadója. De még ennél is nagyobb nyomorúság a langymeleg lelkiállapot, amelyik hideg is, meg meleg is és éppen ezért sem nem hideg igazán, sem nem meleg. A lágymeleg emberek tehát a közömbös emberek, nem istentagadók, nem pogányok, de rosszabb az állapotuk, mintha azok volnának. A Krisztusról, egyházról, Isten országáról való beszédet úgy hallgatják, mint azok, akik régi ismerősei az ügynek, barátságosan mosolyognak, helyeslőleg bólogatnak hozzá, illedelmesen érdeklődnek, udvariasan de semmitmondóan ígéretet tesznek, ha kell,
- de sohasem lelkesednek, semmit nem tesznek, szemük nem csillan meg egy drága ígéret vagy egy nagyszerűterv hallatára, - kimértek, józanok, ún. normálisak maradnak és titokban lenézik a rajongókat. Istennel és az ügyével szemben a rideg józanság, a bölcs mérséklet, a tárgyilagos középút szegénységet és halált jelent inkább, mint dicséretet: Istennel bensőséges kapcsolatba csak úgy léphetek, ha szenvedélyesen szeretem, ha rajongója vagyok, ha életre-halálra az Övé vagyok!
A lágymeleg állapot vagy azt jelenti, hogy sohasem tudott igazán felmelegedni Jézusért, vagy azt, hogy már kihűlt benne a régi melegség. Nem tudom, Laodiceában milyen langymeleg keresztyének voltak. Közöttünk bizonyára mindkét féle van. Olyan is, amelyik sohasem tudott még igazán felhevülni Jézusban. Melegedett már valamit, érezte már, hogy nyúl utána egy láthatatlan mentőkéz, ostromolja a szívét egy nagy lenyűgözőszeretet, de mindig kitér előle. Elismeri, hogy igaza van Istennek, a lelkiismerete is megmozdult már, de azután csak ennyiben maradt a dolog. Megcsapta már a szívét az isteni bűnbocsátó kegyelem tüzének a forrása, csak azt az egy bűnét kellett volna még bevallania, Krisztus lába elé letennie, csak meg kellett volna adnia magát, de ezt az utolsó lépést mégsem tette meg sohasem. Így azután lassan egészen belemerevedett egy ilyen félig-meddig való állapotba, langyos vallásosságba. Pedig a langyos vízben nem pusztulnak el a bacilusok, sőt még jobban tenyésznek. A bűnnek a halált hozó bacilusai is csak akkor válnak ártalmatlanná, ha Isten bűnbocsátó kegyelmének a tüzében forróvá lesz benned a bűnbánat és az a vágy, hogy Isten kegyelmét hittel megragadhasd!
Azután jelentheti a langymelegség egy bizonyos kihűlési folyamatnak is az állapotát, azt, hogy valamikor meleg volt, de már nem az. Talán egyszer egy konferencia, egy biblia óra, a prédikáció lobbantotta lángra a lelkét, de azóta ez a láng egyre jobban veszít a fényéből és melegéből. Talán az esküvőjén vagy a konfirmációján érezte úgy, hogy áttüzesíti a szívét a hit melege, de azóta elfeledte szítani ezt a tüzet, és most már csak a hamu alatt pislog egy kis parázs. Vagy talán a gyerekemlékei között talál valami melegséget, ami megszépítette a gyermekkorát, de sajnos csak azt! Ma már nem tud lelkesedni érte.
Sőt, olyanok is lehetnek, akiknek már csak az édesapjuk vagy édesanyjuk volt hittől áttüzesedett lelkűember, ősei sugároztak szét sok áldott melegséget az egyházi közéletben és a késői utódok megelégesznek annyi melegséggel, amennyit az az ősi református családból való származás sugároz rájuk. Reformáció napján különösen jó arra gondolnunk, hogy nem elég a szép és dicsőséges múlt forró emlékein elmerengenünk. Valahogy olyanformán van ez, mint a staféta-futásnál: reformátor elődeink buzgó igyekezetét, futását is hiábavalóvá tesszük, ha mi, akik átvettük tőlük a stafétabotot, nem teljes erővel futunk, ha mi langyosan képviseljük azt az ügyet, amiért ők égtek! Hiába volt 400 évvel ezelőtt a nagy kezdősebesség, ha a mai protestáns nemzedék lemarad a nagy versenyfutásban. A hitbelileg lágymeleg emberek között lassan kialszik az egyház élete, mint a szétzüllött családban a házitűzhely lángja. “Vajha hideg volnál...”mondja Jézus. Megdöbbentő: még a teljes hidegség is jobb, minta langyosság. Könnyebb egy igazi pogányt Krisztushoz vezetni, mint egy közömbös keresztyént felrázni. A belsőközönyösség nagyobb ellensége a Krisztus egyházának, mint a külsőpogányság, mert ez a seb az egyház testén belül tátong és rajta lassan vérzik az egyház.
A Sátánnak nem az a legnagyobb diadala, mikor egy lelket Isten ellenségévé tesz, hanem ha közömbössé, langyossá. A langyosság azt jelenti, hogy a hideg és a meleg, tehát két ellentétes dolog találkoznak egymással. Ennek pedig az az eredménye, hogy kölcsönösen elveszik egymásnak az erejét. A langyos lélekben van valami a szeretetből is, meg a gyűlöletből is, a megbocsátásból is és a bosszúérzésből is, a tisztaság vágyából is meg a parázna vágyakból is, a lemondásból is meg az önzésből is, - együtt van benne, összekeveredve, az imádság és káromkodás, a hit és a hitetlenség, a hálaadás és panaszkodás, a meleg és a hideg. De a hideg közömbösíti a meleget és a meleg közömbösíti a hideget. Ha ellentétes dolgok vannak a lelkemben, ha van bennem valami Krisztusból is, meg az AntiKrisztusból is: ebből mindig szellemi rövidzárlat, bénulás keletkezik. Isten Igéje mindig a vagy-vagy kérdés elé, tehát a határozott döntés elé állít, - és ezt el lehet halasztani mindaddig, amíg végül az ember az utolsó vagy-vagy kérdés elé állítódik: az üdvösség vagy a kárhozat valósága elé. Ezt a kettőt már nem lehet összekeverni, együtt bírni úgy, hogy az üdvösségből is valamit, meg a kárhozatból is valamit, itt már nincs többé langymeleg állapot: vagy üdvösség, vagy kárhozat! Van egy rettenetes Ige a Példabeszédek könyvében: “Aki lágyan viseli magát az ődolgában, testvére annak, aki tönkreteszi!” Nem olyan ártalmatlan dolog a langymelegség, mint a milyennek látszik: pusztít, rombol, zülleszt, tönkretesz, - a langymeleg keresztyén tönkreteszi az egyházát és tönkreteszi a saját üdvösségét!
Azt mondja Jézus az ilyenre: “Kivetlek az én számból!” Nem arra céloz ez a különös kifejezés, hogy Jézus teljességgel elveti az ilyen gyülekezetet, hanem arra, hogy milyen utálatos a langymeleg lelkiség, keresztyénség az egyház Ura előtt. Utálatos, mint a langyos pocsolya poshadt vize. Semmire sem jó, sem ivásra, mert ahhoz nem elég hideg, nem üdít - sem mosásra, mert ahhoz meg nem elég meleg, nem tisztít. - És még egy ilyen utálatos gyülekezethez is van Jézusnak kegyelmes szava! Még a hírhedt Laodiceához sem csak az ítélo˝ Bíró szigorúságával, hanem a gyógyító Megváltó szeretetével is szól, még itt is van remény! Még most is van megváltó erejű tanács: “Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látsszék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” #Jel3.18(link isl). .
Lássátok meg, mondja Jézus, hogy koldusok, vakok és mezítelenek vagytok. És mondja ezt a bankárok, a gyógyszerkészítők és a textilkereskedők híres városában lakó gyülekezetnek. Tűzben megpróbált aranyra, fehér ruhára és szemgyógyító írra van szükséged.
Végy tőlem, mondja Jézus ott, ahol mindent meg lehetett venni pénzen, kivéve azt, amit Ő kínál, - annak nincsen ára, az ingyen van. Az a tűzben megpróbált arany, aminek az árfolyamát nem a nagyvárosok bankjaiban jegyzik, hanem a mennyben, a Biblia szerint az élőhitnek a szimbóluma. Hitben való megújulásra van szükségünk Jézus diagnózisa szerint, nem szürke vagy tarka vallásos érzelmekre, hanem élőhitre, aminek a révén beleélhetjük magunkat a Krisztusba és Krisztus beleélheti magát a mi mindennapi életünkbe. - Tehát ruhákra van szükségünk, a bűnbocsánat kegyelmére, a lényünk legbensejéig való megtisztulásra, az életünk megváltozására, beszédünk, gondolataink, cselekedeteink megszentelésére, arra, hogy testünket-lelkünket, tudatos és tudatalatti világunkat betakarja Jézus érdeme. És szemgyógyító írra, hogy lássunk! Tehát az Igazság beszédének, az Isten Igéjének arra a titokzkzatos hatására, amely fölnyitja a szemünket, megláttatja velünk a másik embert, - testvért, a szolgálat alkalmait, Isten konkrét akaratát. Igazán kell nekünk ez a mennyei arany, ez a mennyei ruha, ez a mennyei ír?
Jézus ingyen adja! “Végy tőlem”, mondja! Nyújtsd ki érte a kezedet, fogadd el! Ne menj el most innét ezek nélkül a drága ajándékok nélkül! Végy tőle élőhitet, megtisztult életet, evangéliumi látást, - végy Tőle és vidd magaddal, - haza, a mindenapi életbe. Nem fontos, hogy hogyan jöttél ide, közömbös szívvel, langymelegen, - az a fontos csak, hogy ne ugyanúgy távozz el innét, ahogy jöttél, hanem megajándékozottan, fölruházva és gyógyultan!
Te gyülekezet, te emberi lélek, neked mondja ezt a hűés igaz bizonyság, az Isten teremtésének a kezdete, a te Megváltó Urad: “Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Jel3.18(link is )..
Ámen
1954. október 31, vasárnap
Hadd jelentsem be rögtön a legelején, hogy én most ennek az Igének csak az elsőfeléről fogok beszélni, a másik fele a délutáni istentiszteleten elhangzó Igehirdetésnek lesz majd az alapigéje. Mint a többi levélnél, itt is jó tudni valamit arról a városról, amelyikben lévőgyülekezetnek szól a levél. Laodicea nagy és virágzó volt valamikor, II. Antiochus király alapította és feleségének, Laodicenak nevéről nevezte el. Ez volt talán a leggazdagabb az említett hét város között. Cicero úgy emlékezik meg róla, mint a nagy bankok városáról, - híres volt továbbá gyógyszeriparáról, ahol arcfestékeket, kenőcsöket, mindenféle gyógyító írt készítettek, - harmadik nevezetessége pedig a gyapjú ruha, a textil-kereskedelem volt.
Ebben a gőgös, fényűzővárosban élt az a keresztyén gyülekezet, amelyiknek János a felolvasott levelet küldi. Valószínű, hogy Pál apostol missziói munkájának volt az eredménye e gyülekezet, de a jelekből láthatóan nem sok öröme telhetett benne az apostolnak. A hét kis-ázsiai gyülekezet közül ez van legmélyebben. A többi gyülekezethez intézett levélben ha volt is panasza az egyház Urának, de volt valami dicsérnivaló is. Itt azonban csak panasz hangzik, itt nincs semmi dicséret, csak szemrehányás. Vegyük hát sorra a mondanivalóját!
Ezzel a már nagyon közismertté vált ítéletmondással kezdődik: “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév, vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” #Jel3.15-16(link isl). .
Nyomorúságos lelki állapot az, amit a Szentírás a hideg szóval fejez ki: ilyen a kihűlt szívű, a kőszívűember, ilyen a kegyetlen, az Isten ellen lázadó lélek, az Isten valóságának a tagadója. De még ennél is nagyobb nyomorúság a langymeleg lelkiállapot, amelyik hideg is, meg meleg is és éppen ezért sem nem hideg igazán, sem nem meleg. A lágymeleg emberek tehát a közömbös emberek, nem istentagadók, nem pogányok, de rosszabb az állapotuk, mintha azok volnának. A Krisztusról, egyházról, Isten országáról való beszédet úgy hallgatják, mint azok, akik régi ismerősei az ügynek, barátságosan mosolyognak, helyeslőleg bólogatnak hozzá, illedelmesen érdeklődnek, udvariasan de semmitmondóan ígéretet tesznek, ha kell,
- de sohasem lelkesednek, semmit nem tesznek, szemük nem csillan meg egy drága ígéret vagy egy nagyszerűterv hallatára, - kimértek, józanok, ún. normálisak maradnak és titokban lenézik a rajongókat. Istennel és az ügyével szemben a rideg józanság, a bölcs mérséklet, a tárgyilagos középút szegénységet és halált jelent inkább, mint dicséretet: Istennel bensőséges kapcsolatba csak úgy léphetek, ha szenvedélyesen szeretem, ha rajongója vagyok, ha életre-halálra az Övé vagyok!
A lágymeleg állapot vagy azt jelenti, hogy sohasem tudott igazán felmelegedni Jézusért, vagy azt, hogy már kihűlt benne a régi melegség. Nem tudom, Laodiceában milyen langymeleg keresztyének voltak. Közöttünk bizonyára mindkét féle van. Olyan is, amelyik sohasem tudott még igazán felhevülni Jézusban. Melegedett már valamit, érezte már, hogy nyúl utána egy láthatatlan mentőkéz, ostromolja a szívét egy nagy lenyűgözőszeretet, de mindig kitér előle. Elismeri, hogy igaza van Istennek, a lelkiismerete is megmozdult már, de azután csak ennyiben maradt a dolog. Megcsapta már a szívét az isteni bűnbocsátó kegyelem tüzének a forrása, csak azt az egy bűnét kellett volna még bevallania, Krisztus lába elé letennie, csak meg kellett volna adnia magát, de ezt az utolsó lépést mégsem tette meg sohasem. Így azután lassan egészen belemerevedett egy ilyen félig-meddig való állapotba, langyos vallásosságba. Pedig a langyos vízben nem pusztulnak el a bacilusok, sőt még jobban tenyésznek. A bűnnek a halált hozó bacilusai is csak akkor válnak ártalmatlanná, ha Isten bűnbocsátó kegyelmének a tüzében forróvá lesz benned a bűnbánat és az a vágy, hogy Isten kegyelmét hittel megragadhasd!
Azután jelentheti a langymelegség egy bizonyos kihűlési folyamatnak is az állapotát, azt, hogy valamikor meleg volt, de már nem az. Talán egyszer egy konferencia, egy biblia óra, a prédikáció lobbantotta lángra a lelkét, de azóta ez a láng egyre jobban veszít a fényéből és melegéből. Talán az esküvőjén vagy a konfirmációján érezte úgy, hogy áttüzesíti a szívét a hit melege, de azóta elfeledte szítani ezt a tüzet, és most már csak a hamu alatt pislog egy kis parázs. Vagy talán a gyerekemlékei között talál valami melegséget, ami megszépítette a gyermekkorát, de sajnos csak azt! Ma már nem tud lelkesedni érte.
Sőt, olyanok is lehetnek, akiknek már csak az édesapjuk vagy édesanyjuk volt hittől áttüzesedett lelkűember, ősei sugároztak szét sok áldott melegséget az egyházi közéletben és a késői utódok megelégesznek annyi melegséggel, amennyit az az ősi református családból való származás sugároz rájuk. Reformáció napján különösen jó arra gondolnunk, hogy nem elég a szép és dicsőséges múlt forró emlékein elmerengenünk. Valahogy olyanformán van ez, mint a staféta-futásnál: reformátor elődeink buzgó igyekezetét, futását is hiábavalóvá tesszük, ha mi, akik átvettük tőlük a stafétabotot, nem teljes erővel futunk, ha mi langyosan képviseljük azt az ügyet, amiért ők égtek! Hiába volt 400 évvel ezelőtt a nagy kezdősebesség, ha a mai protestáns nemzedék lemarad a nagy versenyfutásban. A hitbelileg lágymeleg emberek között lassan kialszik az egyház élete, mint a szétzüllött családban a házitűzhely lángja. “Vajha hideg volnál...”mondja Jézus. Megdöbbentő: még a teljes hidegség is jobb, minta langyosság. Könnyebb egy igazi pogányt Krisztushoz vezetni, mint egy közömbös keresztyént felrázni. A belsőközönyösség nagyobb ellensége a Krisztus egyházának, mint a külsőpogányság, mert ez a seb az egyház testén belül tátong és rajta lassan vérzik az egyház.
A Sátánnak nem az a legnagyobb diadala, mikor egy lelket Isten ellenségévé tesz, hanem ha közömbössé, langyossá. A langyosság azt jelenti, hogy a hideg és a meleg, tehát két ellentétes dolog találkoznak egymással. Ennek pedig az az eredménye, hogy kölcsönösen elveszik egymásnak az erejét. A langyos lélekben van valami a szeretetből is, meg a gyűlöletből is, a megbocsátásból is és a bosszúérzésből is, a tisztaság vágyából is meg a parázna vágyakból is, a lemondásból is meg az önzésből is, - együtt van benne, összekeveredve, az imádság és káromkodás, a hit és a hitetlenség, a hálaadás és panaszkodás, a meleg és a hideg. De a hideg közömbösíti a meleget és a meleg közömbösíti a hideget. Ha ellentétes dolgok vannak a lelkemben, ha van bennem valami Krisztusból is, meg az AntiKrisztusból is: ebből mindig szellemi rövidzárlat, bénulás keletkezik. Isten Igéje mindig a vagy-vagy kérdés elé, tehát a határozott döntés elé állít, - és ezt el lehet halasztani mindaddig, amíg végül az ember az utolsó vagy-vagy kérdés elé állítódik: az üdvösség vagy a kárhozat valósága elé. Ezt a kettőt már nem lehet összekeverni, együtt bírni úgy, hogy az üdvösségből is valamit, meg a kárhozatból is valamit, itt már nincs többé langymeleg állapot: vagy üdvösség, vagy kárhozat! Van egy rettenetes Ige a Példabeszédek könyvében: “Aki lágyan viseli magát az ődolgában, testvére annak, aki tönkreteszi!” Nem olyan ártalmatlan dolog a langymelegség, mint a milyennek látszik: pusztít, rombol, zülleszt, tönkretesz, - a langymeleg keresztyén tönkreteszi az egyházát és tönkreteszi a saját üdvösségét!
Azt mondja Jézus az ilyenre: “Kivetlek az én számból!” Nem arra céloz ez a különös kifejezés, hogy Jézus teljességgel elveti az ilyen gyülekezetet, hanem arra, hogy milyen utálatos a langymeleg lelkiség, keresztyénség az egyház Ura előtt. Utálatos, mint a langyos pocsolya poshadt vize. Semmire sem jó, sem ivásra, mert ahhoz nem elég hideg, nem üdít - sem mosásra, mert ahhoz meg nem elég meleg, nem tisztít. - És még egy ilyen utálatos gyülekezethez is van Jézusnak kegyelmes szava! Még a hírhedt Laodiceához sem csak az ítélo˝ Bíró szigorúságával, hanem a gyógyító Megváltó szeretetével is szól, még itt is van remény! Még most is van megváltó erejű tanács: “Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látsszék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” #Jel3.18(link isl). .
Lássátok meg, mondja Jézus, hogy koldusok, vakok és mezítelenek vagytok. És mondja ezt a bankárok, a gyógyszerkészítők és a textilkereskedők híres városában lakó gyülekezetnek. Tűzben megpróbált aranyra, fehér ruhára és szemgyógyító írra van szükséged.
Végy tőlem, mondja Jézus ott, ahol mindent meg lehetett venni pénzen, kivéve azt, amit Ő kínál, - annak nincsen ára, az ingyen van. Az a tűzben megpróbált arany, aminek az árfolyamát nem a nagyvárosok bankjaiban jegyzik, hanem a mennyben, a Biblia szerint az élőhitnek a szimbóluma. Hitben való megújulásra van szükségünk Jézus diagnózisa szerint, nem szürke vagy tarka vallásos érzelmekre, hanem élőhitre, aminek a révén beleélhetjük magunkat a Krisztusba és Krisztus beleélheti magát a mi mindennapi életünkbe. - Tehát ruhákra van szükségünk, a bűnbocsánat kegyelmére, a lényünk legbensejéig való megtisztulásra, az életünk megváltozására, beszédünk, gondolataink, cselekedeteink megszentelésére, arra, hogy testünket-lelkünket, tudatos és tudatalatti világunkat betakarja Jézus érdeme. És szemgyógyító írra, hogy lássunk! Tehát az Igazság beszédének, az Isten Igéjének arra a titokzkzatos hatására, amely fölnyitja a szemünket, megláttatja velünk a másik embert, - testvért, a szolgálat alkalmait, Isten konkrét akaratát. Igazán kell nekünk ez a mennyei arany, ez a mennyei ruha, ez a mennyei ír?
Jézus ingyen adja! “Végy tőlem”, mondja! Nyújtsd ki érte a kezedet, fogadd el! Ne menj el most innét ezek nélkül a drága ajándékok nélkül! Végy tőle élőhitet, megtisztult életet, evangéliumi látást, - végy Tőle és vidd magaddal, - haza, a mindenapi életbe. Nem fontos, hogy hogyan jöttél ide, közömbös szívvel, langymelegen, - az a fontos csak, hogy ne ugyanúgy távozz el innét, ahogy jöttél, hanem megajándékozottan, fölruházva és gyógyultan!
Te gyülekezet, te emberi lélek, neked mondja ezt a hűés igaz bizonyság, az Isten teremtésének a kezdete, a te Megváltó Urad: “Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Jel3.18(link is )..
Ámen
1954. október 31, vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése