Ezopusz "tanmeséjében" a hegytetőn büszkén
álló, az erejét mindig fitogtató cédrus nem élte túl a vihart (mert egy
igazi Nagy Vihar mindig jön) s az egészen a folyóig sodorta, ahol a
sokszor lenézett náddal találkozott. A nád szelíden csak ennyit mondott:
"Látod, meghajoltam, s a legnagyobb vihart is túléltem".Vannak az emberéletnek olyan iszonyatos viharai is, melyek alatt az alázatos nád-életek is megrepednek. Ahogyan az Írás mondja "hogy az Isten előtt ne dicsekedhessék egy test sem".
Akinek életébe még nem köszöntött be a szenvedés, az nem győzhet hálát adni érte, de ne bízza el magát, mindez csak idő kérdése, egyszer jönni fog -, hiszen a bűn "zsoldja" a halál.
Ha körülnézünk - s milyen érdekes, először szenvednünk kell, hogy lássunk
- észrevehetjük: világunk telve van szenvedéssel. Aki szenved, maga is
megérti a szenvedőt. Az egyiket mozgásában korlátozza a nyomorúsága, a
másik pedig makkegészségesen "szenved, mint a kutya", mert ifjú szíve
reménytelenül szerelmes. Melyik a nagyobb? Ne ítélkezzünk!
Magam is temettem már olyan fiatalembert, aki szerelmi kétségbeesésében vonat alá ugrott, de olyan tizenévest is, aki nem tudott beszélni senkivel sem lelki gondjairól, mígnem félelmei felőrölték és megoldásként a kötelet választotta...
Magam is temettem már olyan fiatalembert, aki szerelmi kétségbeesésében vonat alá ugrott, de olyan tizenévest is, aki nem tudott beszélni senkivel sem lelki gondjairól, mígnem félelmei felőrölték és megoldásként a kötelet választotta...
Isten megtehetné, hogy minden emberi
gonoszságnak, mulasztásnak meglegyen a következménye, "megérdemelt
jutalma", mégsem teszi. Ez a kegyelem.
Ha a mécses fényt már nem ad, csak füstöt és kormot, akkor miért nevezzük még mécsesnek? Ha fényt már rég nem sugároz az istenképűségre teremtett ember, csak a bűn gyalázatos kátrányát ontja magából, akkor miért maradhat eredeti státusában?
Azért, mert az édesanya (számomra ez a feminisztikus jel-kép szebben és jobban kifejezi, mint az atya) akkor is szereti a fiát, ha az gyilkos vagy rabló... nem az eredményt nézi, hanem a szándékot, még ha az alig észrevehető vagy épen elbukott.
Ha a mécses fényt már nem ad, csak füstöt és kormot, akkor miért nevezzük még mécsesnek? Ha fényt már rég nem sugároz az istenképűségre teremtett ember, csak a bűn gyalázatos kátrányát ontja magából, akkor miért maradhat eredeti státusában?
Azért, mert az édesanya (számomra ez a feminisztikus jel-kép szebben és jobban kifejezi, mint az atya) akkor is szereti a fiát, ha az gyilkos vagy rabló... nem az eredményt nézi, hanem a szándékot, még ha az alig észrevehető vagy épen elbukott.
Ahány ember, annyi szenvedés, aki sokat
szenvedett, az sok embert megért. Vannak mégis olyanok, akiket a
szenvedés nem lágyít, hanem megkeményít. Isten a tudója, miért van ez
így. Egy biztos, az Isten őket is számon tartja, mindvégig.
A kegyelem igéi ugyanis személyválogatás nélkül, mindenkinek szólnak... ez az evangélium.
A kegyelem igéi ugyanis személyválogatás nélkül, mindenkinek szólnak... ez az evangélium.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése