| 1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: 3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 4 A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. | | 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7 Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! 8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. | | 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! 10Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! 11Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok! 12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül! |
|
 Jézus életének és munkájának egy rendkívüli leírása ez: megszületett, és elragadtatott Istenhez, az ő trónjához. Azért született, hogy szolgáljon, és azért támadt fel, hogy uralkodjék. Íme itt van hitvallásunk egyetlen mondatban.
Hogy miért lehet ezt ilyen tömören megfogalmazni, annak az az oka, hogy a Fiú és a sárkány közötti vita tárgya a királyi szék. A Fiú élete megkíméltetett a sárkány támadásától, és ő az asszony fia volt az, aki Isten trónjára került. Így hát a sárkány vereséget szenvedett. Ez a rövid és dicső üzenet.
Mi két részre osztjuk a történelmet. A Krisztus előtti éveket írásban a Kr.e. betűkkel jelöljük, s utána jönnek a számok. És a Kr.u. betűket írjuk annak az évnek a száma elé, amelyben most élünk.
Ha megkérdezzük egy osztály tanulóit, hogy mit is jelentenek a "Kr.e." betűk, rendszerint sietve válaszolnak: "Krisztus előtt." De ha azt kérdezzük tőlük, hogy mi a jelentésük az "a. D." betűknek, akkor nem tudják. Úgy gondolják, hogy inkább ezt kellene írni: "Kr.u." A történelmet a Krisztus előtti és a Krisztus utáni időre akarják felosztani.
Pedig az "a. D." az "anno Domini" rövidítése, és a jelentése ez: "az Úr esztendejében". (Sajnos a jelenlegi magyar nyelvben még csak nem is a "Kr.e." ill. "Kr.u." időmegjelölést használják, de nem is olyan régen még ezeket alkalmazták. Még régebben viszont a "Kr.u." helyett a latin "a. D." volt használatban. - pl. történelmi munkákban - , vagy magyarosan így is: az Úrnak pl. 1200. évében. A ford. megj.).
Mindez nem csupán valami tanulói tudatlanság. Bűnös módon hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi "Krisztus után" élünk, ahelyett hogy "Krisztus alatt" élnénk. Se szeri, se száma azoknak az embereknek, akik úgy gondolnak Jézus Krisztusra, mint a múlt valamilyen történelmi alakjára. Csakhogy ő nem a múlt, ő a jelen. Mi nem az után az idő után élünk, amikor ő élt. Mi abban az időben élünk, amikor ő uralkodik.
Mivel mi természetünkből eredően rövidlátók és hitetlenek vagyunk, eltelhetnek napjaink úgy, hogy rá sem jövünk: Jézus él, és uralkodik a világ felett. Ezért hát szükségünk van az emlékeztetésre: "Az asszony fiúgyermeket szült ... és elragadtatott az Istenhez, az ő királyi székéhez." A sárkánynak már halvány esélyei sincsenek, napjai pedig meg vannak számlálva. Urunk uralmának napjait azonban egy örökkévalóságon át számolhatjuk. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése