Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

"Mózes erős szívű volt, mint aki látja azt, Aki láthatatlan.      Zsid. 11,27

Nagyon sok függ attól, hogy helyes-e a látásunk. Ézsau csak a tál lencsét látta elsőszülöttségi joga helyett, a kémek az Anák-fiakat és az "égig" megerősített falakat látták, Saul az elszökdöső harcosait látta és nem várta meg Sámuelt az áldozáshoz - ezek mind esztelenségek voltak. Mózes nem esett bele ebbe a hibába. Ő erős szívű volt, mint aki látja azt, aki láthatatlan. Elsősorban is Isten vezetésére nézett. Minden kételkedés nélkül tudta: Isten vezet engem lépésről lépésre. Mint ahogy Illés mondta a Kármelen: "Mindezt az Isten akaratából cselekedtem", úgy tudta Mózes is a Fáraóval való minden találkozásánál: ezt az utat nem magam kerestem. Isten parancsából és megbízásából állok itt. Ez a bizonyosság adott neki nagy erőt. S ehhez kapcsolódott a másik: meg volt győződve arról, hogy Isten védelme alatt áll. Amikor a Fáraó dühtől szikrázó szemmel nézett rá, Mózes tudta: ez az ember semmit sem árthat nekem. Egy hajam szálát sem görbítheti meg. Isten, a Mindenható fedez engem. A láthatatlan Istenre való nézés jobban megerősítette őt, mintha hatalmas testőrsereget látott volna maga körül. S végül: Mikor Mózes először a maga erejéből próbálta a népet megmenteni, szégyenletes kudarcot vallott. Most a második vállalkozásnál nem magától ment, hanem Istennek szinte erőltetnie kellett. S mégis ekkor járt Mózes hitben. Isten áldása és segítsége felől olyan bizonyos volt, mint később Jozafát király, aki már a harcmezőre való kivonuláskor hála-és győzelmi éneket énekelt csapatával. - Ismerjük mi a hitnek ezt a látását?