Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében

ÁBRÁM ÉS MELKISÉDEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 14,13-24

13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. 15 Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. 17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! 20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. 21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, 23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.

"Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, megáldotta őt... Ábrám pedig tizedet adott neki mindenből."

(1Móz 14,18-20)

A csata után egy nagyon jelentős esemény történt: Ábrám Melkisédek áldását vette. Ez a király, aki "a Felséges Isten papja" is volt, a szövetség történetének egyik titokzatos alakja. Valójában nem tartozik Isten tulajdon népe társaságához. (További említés történik róla a Zsolt 110 fejezetében. Egy hosszú szakasz van róla, mint az Úr Jézus előképéről a Zsid 5.7 részében.) Ez az esemény csakugyan különös. Végül is nem volt senki fontosabb az egész világon, mint Ábrám és az ő törzse. De itt az Istentől megáldott nép feje, akié Isten valamennyi ígérete, térdel az előtt az idegen előtt, akinek viszont hatalma van, hogy megáldjon. ("Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet" - magyarázza a Zsid 7,7). És ráadásul még Ábrám elismerte Melkisédek vallási tekintélyét azzal, hogy adót fizetett neki: "Ábrám pedig tizedet fizetett neki mindenből". Ez a találkozás Melkisédekkel arra utal, hogy Ábrám többet remélt, mint csupán sok gyermeket és gazdag országot. A történet azt jelzi, hogy Ábrámnak és magvának az örömteli reménysége olyan valakire összpontosul, aki több lesz, mint egyike Ábrám természet szerint való fiainak. Természetesen mi ezt tudjuk, mert már megtanultuk az Ószövetséget az Újszövetség szemüvegén át olvasni. Tudjuk, hogy Ábrám tulajdonképpeni reménysége Jézus volt. "Ábrám ... ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat" - mondta Jézus (Jn 8,56) Jézus volt Ábrám legnagyobb fia. De ő egyszersmint Isten Fia is. Ábrám természet szerint való fiainak története nélkül nem lenne Jézusunk. De Ábrám gyermekeinek a története nem elég ahhoz, hogy megmagyarázzuk Jézus eljöttét. Ő is "kívülről", "valahonnan máshonnan" érkezett. Egy kicsit úgy, mint Melkisédek. Még Ábrámnak is le kell térdelnie a Pap-Király előtt, hogy áldást vegyen tőle.