„Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” (Jn. 7:37-38)
Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, amely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra.
Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt. Amint Jézus beszélt az emberekhez, a szíveket különös tisztelet hatotta át, és sokan készek voltak együtt felkiáltani a samáriai asszonnyal:
„Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam!” (Jn. 4:15)
Jézus ismerte a lelki szükségleteket. Pompa, gazdagság, tisztesség nem elégítheti meg a szívet.
Jézus ismerte a lelki szükségleteket. Pompa, gazdagság, tisztesség nem elégítheti meg a szívet.
„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám” (Jn. 7:37).
Szívesen fogadja a gazdagot, a szegényt, a magas és alacsony sorsút.
Ígérete szerint könnyít a megterhelt lelken, megvigasztalja a szomorkodót, reményt önt a csüggedőbe. Jézus hallgatói közül sokan gyászolták szertefoszlott reményeiket, másokat titkos bánat emésztett, sokan világi dolgokkal, emberi dicséretekkel akarták kielégíteni szüntelen vágyakozásukat, de amikor mindent elértek, rájöttek, hogy repedezett kutat ástak, nem olthatják belőle szomjukat. Elégedetlenül, szomorúan álltak az örömteli színtér csillogása közepette. A hirtelen kiáltás: „ha valaki szomjúhozik”, kizökkentette őket szomorú meditálásukból, és amint hallgatták az ezután következő szavakat, új reménység gyúlt szívükben.
A Szentlélek segítségével felismerték Jézus szavaiban az üdvösség mérhetetlen ajándékát.
Krisztus kiáltó szava ma is hangzik a szomjazó lélekhez, és még nagyobb erővel hív minket, mint azokat, akik a templomban, az ünnep utolsó napján hallották.
A kút mindenki számára nyitva áll.
A menny felajánlja a fáradt, megterhelt lelkeknek az örök élet üdítő vizét. Jézus még mindig kiáltja:
„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék” (Jn. 7:37).
„Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22:17).
„Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn. 4:14)
Szívesen fogadja a gazdagot, a szegényt, a magas és alacsony sorsút.
Ígérete szerint könnyít a megterhelt lelken, megvigasztalja a szomorkodót, reményt önt a csüggedőbe. Jézus hallgatói közül sokan gyászolták szertefoszlott reményeiket, másokat titkos bánat emésztett, sokan világi dolgokkal, emberi dicséretekkel akarták kielégíteni szüntelen vágyakozásukat, de amikor mindent elértek, rájöttek, hogy repedezett kutat ástak, nem olthatják belőle szomjukat. Elégedetlenül, szomorúan álltak az örömteli színtér csillogása közepette. A hirtelen kiáltás: „ha valaki szomjúhozik”, kizökkentette őket szomorú meditálásukból, és amint hallgatták az ezután következő szavakat, új reménység gyúlt szívükben.
A Szentlélek segítségével felismerték Jézus szavaiban az üdvösség mérhetetlen ajándékát.
Krisztus kiáltó szava ma is hangzik a szomjazó lélekhez, és még nagyobb erővel hív minket, mint azokat, akik a templomban, az ünnep utolsó napján hallották.
A kút mindenki számára nyitva áll.
A menny felajánlja a fáradt, megterhelt lelkeknek az örök élet üdítő vizét. Jézus még mindig kiáltja:
„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék” (Jn. 7:37).
„Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22:17).
„Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn. 4:14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése