Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-EMBEREKHEZ VISZONYÍTVA II.

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,9-14

9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

"Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember."

(Lk 18,11)

A világi emberek az "embert emberhez viszonyítás szintjén" élnek, mert ez az egyetlen szint, amelyet ismernek. De a vallásos emberek is könnyebbnek találják, hogy inkább a többi emberhez, mintsem Istenhez mérten éljenek. A farizeus vallásos ember volt. "Isten, hálát adok neked..." Istent szólítja meg, de gondolatai az "én és a többiek" szinten vannak: "...hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember". Állandóan a többi ember magatartásához viszonyítja a sajátját. És sokan ugyanezt tesszük, hogy lássuk, hogyan is állunk. Ami a farizeust illeti a másokkal történt összehasonlítás rá nézve volt kedvező. Ő volt a jobb adakozó és böjtölő. A vámszedőhöz viszonyítva az egyház és a társadalom oszlopa volt. Jézus természetesen nem mondja azt, hogy a vámszedő volt a "jobb". Csakhogy a vámszedő, életében először látta magát Isten megrendítő valóságának a tükrében. És akkor imádkozni kezdett. Imádsága eljutott Istenhez. A farizeus imája azon a szinten maradt, ahová tartozott. Sehogy sem emelkedett az embert emberhez viszonyítás szintje fölé. A vámszedő mellét verte és jajgatva mondta, hogy bűnös. A vámszedő nem azért ismerte fel bűnös voltát, mert rájött, hogy viszonylag annyira bűnös ember. Azért vallotta meg bűnös voltát, mert meglátta Istent. Ha egyszer ő - vagy bárki más - meglátja Istent, akkor már csak egyet lehet mondani: "Légy irgalmas nekem bűnösnek". Istennel élni különös élet - a természeti embernek különös. Egy rendkívüli dimenziójú élet. Amíg valaki nem ismeri Istent, nem tudja, hogy milyen élet is ez. Ha nem ismered Istent, lehetsz viszonylag derék ember, de ebben az esetben még nem tudnád az igazságot önmagad felől.