Varga László: Isten asztaláról

"Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni."      Apostolok cselekedetei 2,6

Ez a pünkösd csodája. Figyeljük meg: nem egy nyelven beszélt a sokaság, hanem mindenki a maga nyelvén értette meg, mit üzen neki a Lélek. Sokféleképpen gondolkozunk és beszélünk. Nem is lenne jó, ha mind egyformák lennénk. Isten virágoskertje változatos, sokféle, sokszínű virágok teremnek benne. Minden embernek más a rendeltetése. Azt kell meghallania, neki mit üzen az Úr, mindnyájunk Ura. Te, testvérem, csak arra figyelj, hogy mi a neked szóló üzenet! De ha azt megérted, és ha a többiek is megértik a maguk nyelvén, a maguk helyzetében, egymásra fogtok találni, mint pünkösd napján Jeruzsálemben. Ez a Lélek titka: mindenkinek meg tudja mutatni a maga útját, a maga rendeltetését, és úgy állít egymás mellé, hogy egymást kiegészítve tudjuk szolgálni a közös célt: Isten uralmát a közösségben.

Urunk, adj közösséget nekünk! Egyházadban, családunkban, népünkben, munkacsoportjainkban annyira hiányzik a közösség. Azért hiányzik, mert Lelked segítsége nélkül nem tudjuk megérteni egymás nyelvét, egymás gondolatait, egymás örömét. Olyan nagy szükségünk van az egységre, olyan rossz idegenek között, elszigetelten élni, főleg ha közben család, munkaközösség, keresztyén gyülekezet vesz körül, mégis úgy érezzük, mintha ki lennénk dobva egyedül a pusztaságba, mert nem vagyunk képesek szeretni a körülöttünk élőket, és úgy érezzük, ők sem szeretnek minket. Taníts meg szeretni, Uram! Taníts, hogy tudjam megérteni azok nyelvét, azok bajait, azok egyedülvalóságát, akik talán éppen tőlem várnának szeretetet, barátságot, megértést. Szeretni taníts minket, Szentlélek Isten! Ámen.