2017. február 10., péntek

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Megfojtott élet



   "És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de elmentek és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei megfojtják őket és termésük nem érik be. "

(Lukács 8, 14)  

Semmi termés, semmi gyümölcs. ígéretesen kezdőtött és olyan nyomorúságosan végződik. Mennyi csalódást kell a Mindenhatónak megérnie. Pedig a maga részéről nem mulaszt el semmit és mégis oly gyakran nem éri el célját. "Várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!" (Ézs 5, 1-4). Nem ő a hibás. Az ember részéről történik mulasztás. Jó magot kap, de nem irtja ki a gyomot és a gazt, legfeljebb egészen felületesen. A gyökerek azonban ott maradnak, felnő a gaz is és megfojtja a gabonát.

Az isteni magnak az emberi gondok, gazdagság és gyönyörűségek a legveszedelmesebb ellenségei. A gaz mindig szívósabb, nagyobb ellenálló erővel rendelkezik, mint a legnemesebb növény. A nemes növényeknek védelmező és ápoló kezekre van szükségük, különben elsatnyulnak. Így van ez benső életünkkel is. A bennünk levő gonosz magában véve erősebb, mint a jó. A jó csak akkor tud előjönni, ha a gondozó, tápláló és megőrző kegyelem szakadatlanul munkában van. Ha a gonoszt nem akadályozzuk, hamarosan uralomra jut. Ezért ne kíméld a gyökereket! Isten kegyelmének bennünk végzendő munkája nem tud kibontakozni világias gondolkodásmód mellett. Az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei alatt megfullad a lélek. Minden engedékenység végzetes. Máté evangéliumában a gazdagság "csalárdságáról" olvasunk. A pénz mindig csalogat és ragyogó kilátásokat ígér. Mi van ebben az életben, amit ne kaphatna meg az ember, ha pénze van? De közben becsapódik az ember. A pénz megfoszt minket Istentől, az üdvösségtől, az örök élettől. Szegény, rászedett lelkek, akik a pénzhez tapadnak. És éppen így van ez a gyönyörűségekkel, testi élvezetekkel, a világi élettel. A bűn csak ideig-óráig való gyönyörűséget nyújt s azután következik az örökös nyomorúság. - "Megfojtanak." A lelki élet észrevétlenül megtorpan. A buzgóság ellanyhul, az Ige utáni vágy eltűnik. Lassanként kialszik az élet. - Nemrégiben találkoztam valakivel, aki súlyos szívbántalmai miatt állandóan levegő után kapkod. Évekkel ezelőtt lelkileg felébredt, de azután elfogta a kapzsiság lelke. Az agyondolgozott testben szívgyengeség lépett fel. Számomra mély jelentőségű lelki kép volt ez.
Még lélegzeni sem bír az, aki belekerül a földi javak hajszolásába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése