Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják. Inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.      Zsid. 11,24-26

Mózes hitben igen fontos döntést hozott. Igénkből három gondolatot szeretnék aláhúzni. Először ezt: "tiltakozott". Hosszú ideig a királylány fiának hívták Mózest, mint egy nagy birodalom hercegét tisztelték. Helyzete nagy dicsőséget és gazdagságot jelentett neki, de ez a cím nyugtalanította is, mert nem felelt meg a valóságnak. A Fáraó udvarában nem érezte otthon magát. Szíve és lelkiismerete népéhez vonta, a megvetett Isten népéhez. S a hit erőt adott neki arra, hogy egy napon kimondja: nem kell a hercegi cím. - Akinek múltját Istenért fel kell adnia, annak a hit ad erőt ehhez. Másodszor azt húzzuk alá: "inkább"! Mózes a döntést nem valami fellelkesült, meggondolatlan állapotában hozta. Ő vizsgált és mérlegelt. Látta Egyiptom kincseit. A bűnnek gyönyörűségét élvezhette volna, de látta, hogy mindez "ideig-óráig" való csak; hamar elmúlik, megcsal és veszélyes. Más oldalról látta Istent és az Ő országát, az örökkévalót és soha el nem múlót. Döntött és tiltakozott, hogy a Fáraó lánya fiának mondják. Harmadszor erre figyeljünk: "nagyobb gazdagság". Mit hasonlított össze? Isten dicsőségét Egyiptom kincseivel. Ha Mózes világi emberekkel tanácskozott volna, azok ezt mondták volna neki: "Hogyan?! Mint hóbortos, koldusszegény, megvetett kegyes, gazdagabbnak véled magad, mint eddig voltál, amikor rendelkezésedre állt milliónyi kincs? Megbolondultál?" Ó, bárcsak látnánk hitben tisztán és ismernénk fel, micsoda gazdag az, aki itt lenn Isten dicsőségét választja!