2017. december 6., szerda

Abba, azaz szerelmes Atya

„És amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.” (1Korithus 15,48)

A Fő és a tagok egy és ugyan azon természetnek részesei és nem hasonlítanak ahhoz a nagy és rettenetes képhez, melyet Nabukodonozor álmában látott.
Feje aranyból volt, mellkasa és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai rézből, lábai vasból és agyagból voltak vegyesen.
Krisztus teste nem ellentétes részeknek észnélküli összetétele, a tagok halandók voltak, s ezért Krisztusnak is meg kellett halnia, a megdicsőült Fő halhatatlan és ezért a test is halhatatlan, mert így van megírva: „Én élek, ti is éltek.”

Amilyen a mi szeretett Főnk, olyan a test is és minden tag külön-külön. Kiválasztott fej és kiválasztott tagok. Valamint a Fej tiszta aranyból van, úgy a test minden része szintén tiszta aranyból van.
Ekként a természetek kétszeres egyesülése képezi az összeköttetésben lévő benső közösség alapját. Állj meg itt olvasó és lásd, vajon vigasztalhatod-e elbájoló ámulat nélkül az Isten Fiának végtelen leereszkedését, ki a te alacsonyságodat és nyomorult voltodat egyesíti az Ő dicsőségével.

Te olyan megutált és lenézett vagy, hogy halandóságodra gondolva, azt kell mondanod a rothadásnak:
„Atyám vagy”, s a féregnek: „Testvérem vagy”, mindazáltal a Krisztusban oly nagyra vagy becsülve, hogy azt mondhatod a Mindenhatónak: „Abba, azaz szerelmes Atya”, s a testté lett Istennek: „Testvérem és Vőlegényem”.

Igazság szerint, ha a régi és nemes családokkal való rokonságra büszkék az emberek és azt nagy dolognak tartják, nekünk több okunk van a dicsekedésre az összes fejedelmeknél.

A legszegényebb és legmegvetettebb hívő is ragaszkodjon ezen kiváltsághoz, ne engedje magát félrevezetni érzéstelen bárgyúság által, hogy törzsfáját elhanyagolja és vigyázzon arra, hogy az élet hiúságaihoz való balgatag ragaszkodás foglyul ne ejtse gondolatát, nehogy kizárják majd e magasztos előnyből és a Krisztussal való egyesülés mennyei dicsőségéből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése