„Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére” -(Jeremiás 2,2)
Olyan felüdítő és vigasztaló, hogy Krisztus olyan benső gyönyörrel emlékszik meg gyülekezetéről és tetszéssel szemlélgeti szépségét.
Valamint a madárka többször repked össze-vissza fészke felé, meg, mint ahogy a vándor siet hazája felé, úgy kísérgeti ez érzületszeretetének tárgyát. Soha nem fárasztó nekünk kellemes arculatát látni; szeretnénk, hogy az, ami előttünk kedves és becses, mindenkor szemünk előtt lenne. Így van Jézus is vele. Örök időktől fogva gyönyörködik az emberek fiaiban.
Gondolatai még az időket is megelőzték, hogy választottai e világra mikor szülessenek. Már előre látta őket mindentudó tükrében, mielőtt léteztek.
„Az én testemet, mikor még forma nélkül volt, látták a Te szemeid és a Te könyvedbe mindezek beírattak, a napok is, melyeken azok formálva voltak, mikor még azokban egy sem volt”.
Mikor e világ alapjaira helyeztetett, Ő akkor jelen volt, ekkor határt szabott a népeknek az Izrael fiainak száma szerint. Még annak előtte, mielőtt testben eljött, előbb leszállt a földre emberi ábrázatban; a Mamre völgyében (1 Mózes 18), a Jabbok patakjánál (1 Mózes 32, 24-30), Jerikó falai alatt (Józsué 5,13) és a babiloni tüzes kemencében (Dániel 3, 19. 25.); mindezen helyeken meglátogatta az embernek Fia az övéit.
Mivel ők tetszettek az Ő lelkének, nem maradhatott távol tőlük, mert az Ő lelke kívánta őket. Soha nem voltak ők Előtte idegenek, mert neveik az Ő kezeibe jegyeztettek és oldalába vésettek. Valamint azon melltáblácskában, melyet a főpap hordott, melybe bele volt vésve az Izrael nemzetségének tizenkét neve, mi a legbecsesebb és legdicsőbb ereklyének tekintetett, - úgy lettek Krisztus választottai és szerettei az Ő legdrágább ékszerei és ott ragyognak tündöklő fényben az Ő szívén.
Gyakran elfeledjük szívünkben forgatni Urunk, Üdvözítőnknek előnyeit és dicső tulajdonságait, de Ő nem szűnik meg ránk gondolni. Valóban bánjuk meg tehát teljes szívünkből a múltban elkövetett feledékenységünket és emiatt büntessük önmagunkat; esedezzünk kegyelemért, hogy ezek után édes emlékünkben megtarthassuk.
Atyám, rajzold bele lelkem szeme fényébe fiadnak képét elmúlhatatlan színekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése