„De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen” (Ézsaiás 30,18)
Erre vonatkozólag a Szentírásban különböző példák vannak megőrizve; Jákób az angyaltól nem vette el az áldást csak hajnal felé, egy egész hosszú éjjelen át kellett Vele amiatt küzdenie.
A szegény görög, siro-főniciai nő sokáig egyetlen egy szótagot sem kapott válaszul.
Pál háromszor könyörgött az Úrhoz, hogy „az ő testébe ragadott hegyes ösztön” vétetne el, de nem lett biztosítva afelől, hogy az eltávozik tőle, hanem ahelyett egy ígéretet kapott: hogy elégedjék meg Istennek kegyelmével.
Ha kopogtál az isteni kegyelem kapuján és nem kaptál választ: megmondjam-e neked, miért nem nyitotta meg az ajtót a mindenható Teremtő és miért nem engedett be téged?
Atyánknak különös okai vannak, ha minket várakoztat. Néha tejhatalmát és korlátlanságát akarja nekünk azzal bebizonyítani, hogy az ember ismerje el, hogy a Jehovának joga van adni vagy venni.
Még gyakoribb az az eset, mikor üdvünkre nézve a késedelem válik szükségessé. Talán várnod kell, hogy ezáltal vágyad bensőbb és forróbb legyen. Isten tudja jól, hogy a várakozás az óhajt élteti s növeli; s ha téged várakoztat, segélyre szorult voltodat annál inkább beismered, a segítséget komolyabban keresed és a kegyelmet a hosszú késés miatt annál többre becsülöd.
Talán valami bűnös dolog tapad hozzád, melynek el kell távolíttatni, mielőtt az Úrnak örömében részesülnél. Talán az üdvtervre nézve még hiányos a te értelmed, vagy valamiképpen még magadban bízol ahelyett, hogy együgyűen és teljesen az Úr Jézusba helyeznéd bizodalmadat.
Vagy pedig azért várakoztat Isten egy ideig, hogy végül kegyelmének gazdagságát annál teljesebben megmutassa neked. Imáid mind megőriztetnek a mennyben, s ha azonnal nem is hallgattatnak meg, nem lesznek elfelejtve, hanem kevés idő múlva beteljesednek örömödre és megelégedésedre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése