Advent harmadik vasárnapja

Reménnyel a szívünkben várjuk az Úr érkezését!

Imádkozzunk: Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét. Add, kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.,,Jn.3.16

Budapest – Advent várakozása lehetőséget teremt arra is, hogy elgondolkozzunk az öröknek hirdetett esemény mai aktualitásán. Hogyan emlékezünk ma Jézus születésére? Mennyire érthető ma a kétezer évvel ezelőtti történés? Mi ennek aktuális, mai üzenete?

Ezeket kérdezte meg az evangelikus.hu, szerte az országban szolgáló evangélikus lelkészektől.

-A Messiás várás nem csak a zsidóságra jellemző, hanem örök és emberi. A születendő és megszületett gyerekekre mindig reménységgel tekintünk. Annak ellenére, hogy a világ berendezkedésével kapcsolatban sok a rossz tapasztalat. Az élet szeretete és a reménység erős ösztönünk. A betlehemi történet elég ismert, hogy az élet diadalával kapcsolatos reménység megfogalmazására alkalmas legyen.-Bartha István-Balassagyarmat


-Számomra ma is érthető, meghatározó a karácsonyi történetben a „meglátás” csodája. Amikor a felszín mögött valami mélyebb valóságot lát az ember. József meglátta állapotos feleségében a tiszta nőt. A pásztorok a gyenge gyermekben az erős Üdvözítőt. Milyen nagy adomány, amikor túl láthatunk a felszínen. Nem délibábot látunk, hanem hihetetlen valóságot.
Talán egymásra is tekinthetünk így: nemcsak azt látni, ami a szemünk előtt van, hanem amit a másikban nekünk adott Isten. Advent nemcsak Jézus születésére való emlékezés, hanem Krisztus következő eljövetelére való várakozás is.- Bencze András – a Székesfehérvár


-A kereszténység számára óriási kapcsolódási pont a társadalommal a karácsony. Nincs még egy olyan ünnepünk, amely ilyen mértékben áthatná a nem hívők és az egyháztól távol maradottak életét is. Ez roppant nagy lehetőség a párbeszédre, a kérdésfelvetésre. Ezt fel kell fedeznünk újra és meg kell ragadnunk! Nem kell megijednünk attól, hogy a mai karácsonyi szokások tele vannak nem keresztényi szimbólumokkal, konzum elemekkel, giccs kirakattal. Úgy hiszem pont a karácsonyi hagyomány, tradíció, ünnep az, ami a kétezer év alatt számtalan elemet, hagyományt tudott integrálni. S valahol a karácsony által közvetített örömhír is erről az integrációról szól: az Isten emberré lett... Karácsonykor a kereszténység által közvetített örömhír előtérbe kerül! Ez nem természetes! Nem magától értetődő! S vele együtt gyülekezeteink is reflektorfénybe kerülnek. Gondoljunk csak arra, hogy ilyenkor megtelnek templomaink. Ez több mint ajándék, ez a befogadó egyház ünnepe. S oly jó megtapasztalni azt, hogy a karácsonyi történetek mögött végre valódi emberi sorsok szólalhatnak meg. Valódi Apák, Anyák és Gyermekek történetei és nem csupán egy idealizált kép. Hogy végre felvállaljuk, hogy a „szent családban” is voltak komoly konfliktusok, hogy József kérdései mögött végre megláthatjuk a mai férfiak megpróbáltatásait. 

Hogy Mária sorsában megszólalnak a gyermeküket egyedül nevelő Anyák kiáltásai is. A szent család életében átélhetővé válik egy hajléktalan család kisemmizettsége, nélkülözése.- Czöndör István – a Balatonboglár


-Jézus születésére ugyanúgy emlékezünk, mint bármikor a történelem során, amennyiben megértjük és komolyan vesszük azt, ami a betlehemi éjszakában történt. Ha tisztán hirdetjük Isten igéjét, a Szentlélek ma is ráébreszti az embereket arra, hogy bajban vannak, szükségük van Isten cselekvésére, és ez a kegyelmes cselekvés fel is tárul előttük. Ez nem korszakfüggő. Annál is inkább, mert nem egyszerűen csak emlékezünk, hanem átélhetjük, hogy Krisztus azóta is jelen van Anyaszentegyházában.-Tubán József – a Csorna