Jelenések könyve 21. fejezet 23. vers
Nem tartom magam félősnek, nem szoktam megijedni az árnyékomtól, de azért, ahogy ebben a sötétebb téli időszakban elmegyek futni néha én is összerezzenek, mikor a hajnali derengésben megmozdul mellettem egy-egy bokor és felröppen egy madár, vagy mikor este a kutyafuttató gyér világításánál hirtelen elém toppan egy nagyobb testű eb.
De mi olyan félelmetes a sötétségben? Mi olyan ijesztő az éjszakában? Talán, az, hogy a legfőbb érzékszervünk hiányában kiszolgáltatottá, bizonytalanná válunk, hogy minden olyan kiszámíthatatlan, hogy nem látjuk előre, és nem tudjuk felmérni a körülményeket.
Persze vannak a természetben, olyan élőlények, melyek épp a félhomályt és a sötétséget kedvelik.
A ragadozó állatok, a férgek, a kártevők, ekkor aktívak, aztán, ahogy felbukkan a nap, ahogy világos lesz visszahúzódnak, eltűnnek és megbújnak az árnyékban. Szinte elmenekülnek a fény elől.
De mi a helyzet a belső sötétséggel? Azzal, amikor valami rosszat teszünk és megpróbáljuk elrejteni? Amikor mi húzódunk félhomályba, szürke zónába?
Sokkal veszélyesebb és félelmetesebb az, amikor kívül világosság, műmosoly, álszerénység, a vallásosság és a szeretet látszata van, belül viszont sötétség, káröröm, büszke önérzet, önimádat és gyűlölet lakozik.
Amikor ma a Jelenések könyvéből Isten országának és városának képét szemléljük, azt hogy ott állandó világosság lesz, azt üzen számunkra, hogy:
Isten dicsőségének a fénye mindenhova beragyog. Az Ő közelségében nincs bizonytalanság, nincs kiszolgáltatottság, nincs szürke zóna, nincsenek ragadozók, kártevők sem fizikai, sem lelki értelemben.
„Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel.21:25-27)
Uram, köszönöm, hogy beírtál az élet könyvébe és beviszel a te városodba!
(Tóth Szilárd )
De mi a helyzet a belső sötétséggel? Azzal, amikor valami rosszat teszünk és megpróbáljuk elrejteni? Amikor mi húzódunk félhomályba, szürke zónába?
Sokkal veszélyesebb és félelmetesebb az, amikor kívül világosság, műmosoly, álszerénység, a vallásosság és a szeretet látszata van, belül viszont sötétség, káröröm, büszke önérzet, önimádat és gyűlölet lakozik.
Amikor ma a Jelenések könyvéből Isten országának és városának képét szemléljük, azt hogy ott állandó világosság lesz, azt üzen számunkra, hogy:
Isten dicsőségének a fénye mindenhova beragyog. Az Ő közelségében nincs bizonytalanság, nincs kiszolgáltatottság, nincs szürke zóna, nincsenek ragadozók, kártevők sem fizikai, sem lelki értelemben.
„Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel.21:25-27)
Uram, köszönöm, hogy beírtál az élet könyvébe és beviszel a te városodba!
(Tóth Szilárd )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése