Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS FELÁLDOZTA MAGÁT ÉRETTÜNK

„Azt azonban látjuk, hogy Jézus…a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. (Zsid. 2:9)

Isten az embert tisztának és szentnek teremtette. Sátán azonban becsapta, elveit alantassá változtatta, elméjét megrontotta, gondolatait helytelen irányba terelte. Kitűzött célja az volt, hogy az egész világot megrontsa.
Krisztus látta a szörnyű veszélyt, amelybe az ember került, és elhatározta, hogy megmentése érdekében feláldozza önmagát. Az elbukott emberiség iránti szeretetből megfogalmazott célja érdekében Ő csontunkból való csont és testünkből való test lett.
„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának… Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 3:14-15, 17-18).
A Szentlélek munkálkodása által egy új gondolkodásbeli és lelki elvet kellett elhozni az ember számára, aki az Istennel való közösség által eggyé kellet, hogy váljon Vele. Krisztus, a Megváltó és Újjáteremtő meg kellett, hogy tisztítsa és szentelje az ember elméjét, amelynek révén olyan erővé válhat, amely másokat is vonzani fog Hozzá. Az Ő célja az, hogy az igazság felemelő és megszentelő ereje által nemessé és méltóvá tegye az embert. Arra vágyik, hogy hogy népe felfedezze jellemét, gyakorolja befolyását, hogy mások gondolkodása is összhangba kerüljön az Ő gondolkodásával.
Mivel bűnösök vagyunk, Krisztus megtehette volna, hogy távol maradjon tőlünk. De ahelyett, hogy eltávolodott volna, Ő közénk jött és közöttünk lakozott az Istennek teljességében, hogy eggyé váljon velünk, és kegyelme által elnyerjük a tökéletességet. 

Szégyenteljes és kínos halálával lefizette megváltásunk árát. Szeretetének mélységét nem lehet megmérni.
Csodálkozom, hogy azok, akik keresztényeknek mondják magukat, nem használják ki az isteni előnyöket, nem látják elég tisztán a kereszt megbocsátó és kegyelmet hozó voltát, amely által az önző és felfuvalkodott emberi szív közvetlen kapcsolatba kerül a Szentlélekkel, hogy Krisztus gazdagsága átáradjon az elmébe, és az ember elnyerje a Szentlélek áldásait, hogy Krisztus képviselve legyen azok előtt, akik Őt nem ismerik. 

(Sign of the Times, 1902. szeptember 24)