„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.” (2 Korintus 5,14)
Biztossá tette lábaidon járásodat? Készített számodra lakást a mennyben? Felkészített téged a mennyre?
Beírta nevedet az élet könyvébe? Elárasztott téged számtalan jótéteményeivel?
Megőrizte számodra a kegyelem gazdagságát, melyet szem nem látott és fül nem hallott?
Akkor tegyél te is valamit, ami szeretetére méltó. Ne hozd haldokló Megváltódnak csupán ajkad üres áldozatát. Mit kell érezned, ha mestered jön és be kell vallanod, hogy semmit sem tettél érte, hanem magadba tartottad elzárva szeretetét, mint valami álló vizet, úgy hogy az sem szegény testvéreid sem az az Ő munkája részére nem folyt?
El az ilyen szeretettel! Mit tartanak az emberek az olyan szeretetről, mely sohasem bizonyul és nyilvánul tettekben? Azt mondják: „Jobb a nyilvános fenyítés a titkos szeretetnél”.
Ki tudhat valamit az oly szeretetről, mely olyan, hogy egyszer sem ösztönöz téged az önmegtagadás, a nagylelkűség, a hősiesség vagy a lelkesedés egyetlen tettére sem!
Gondold meg, mennyire szeretett Ő téged és odaadta önmagát érted! Ismered e szeretet hatalmát?
Akkor hadd legyen az a te lelked részére egy hatalmasan zúgó szél, mely világi szereteted felhőit elsöpri és bűneid porát elűzi. „A Krisztusért”, ez legyen az a tüzes nyelv, mely fejedre szálljon.
„A Krisztusért”, ez legyen az isteni elragadtatás, a mennyei lehelet, mely téged a föld fölé emel.
Ez legyen az isteni szellem, mely neked oroszlán bátorságot ad és az Úr szolgálatában oly gyorssá tesz, mint a sas repülése.
A szeretet kell, hogy kölcsönözzön szárnyakat az Istent szolgáló tettek lábainak és erőt a működés karjainak. Istenre tekintve, el vagyunk tökélve Őt tisztelni, még pedig olyan állhatatossággal, melyet semmi nem rendíthet; határozottsággal, mely meg nem tántorítható és sohase lankadó előre törekvő buzgalommal fogjuk Jézus iránti szeretetünket bebizonyítani és megerősíteni.
Az isteni mérleg súlya emeljen minket a menny felé Jézushoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése