-(Máté 6,9)
Ez az ima azzal kezdődik, amivel minden igaz imának kezdődnie kell, t. i. a fiúság lelkével: „Mi Atyánk”. Az ima nem kedves Isten előtt, ha nem mondhatjuk: „Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz”.
Ez a gyermekies lélek gyorsan felfogja a „mennyei” Atya nagyságát és alázatos imádásra buzdul: „Szenteltessék meg a Te neved”. Az a gyermek, ki ezt suttogja: „Abba, azaz szerelmes Atya”, hatalmas kérubbá lesz, ki azt kiáltja: „Szent, szent, szent!”
Isten elragadó imádásától csak egy lépésnyire van a megtérő szeretet tüzes szelleme, amely kétségtelenül mindig a gyermekies szeretetből és a tiszteletteljes imádásból származik! „Jöjjön el a Te országod: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is”.
Erre következik az Istentől való függés és a Belé vetett bizalom kedves kifejezése: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.
A Szentlélek által jobban megvilágítva, felfedezzük, hogy mi nemcsak Istentől függők, hanem bűnösök is vagyunk. Azért fohászkodunk kegyelemért:
Ha mi megbocsátást nyertünk, ha a Krisztus igazsága nekünk beszámíttatott, ha tudjuk, hogy kedvesekké lettünk ama Szerelmesben, akkor alázattal kérjük a szent megőrzést: „És ne vígy minket a kísértésbe”.
Az az ember, ki valóban a megbocsátásban részesült, szívén viseli, hogy ismét ne vétkezzen. A megigazulás birtoklása a szentség utáni komoly vágyat hozza magával. „Bocsásd meg a mi vétkeinket”, ez megigazulás. „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól”, ez szentség, előhaladás a jóban, valamint a gonosztól való megóvás. Mindezekből végül következik egy fenséges, diadalmas dicséret: „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen”.
Örvendünk, hogy a mi Királyunk kormányoz a gondviselés birodalmában, és hogy uralkodni fog kegyelemben egyik tengertől a másikig, a vizektől a világ másik végéig és az Ő uralkodásának nem lesz vége. Így emeli fel e rövid mintaima lelkünket, a mi királyi Urunkkal való közösséghez.
Uram, taníts minket imádkozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése