Keveset tudott akkor még Mária arról, hogy mit jelentett ez az angyali látogatás és az a parancs, hogy az Ő nevét nevezzék Jézusnak.
Ez a név mindmáig növekszik, és az egész földkerekséget betölti immár.
E név jelentése — igazság, szeretet, megigazultság, civilizáció, feltalálás, felfedezés, művészet,
irodalom, zene, egészség, boldogság, otthon, és még ennél is jóval többet jelent, ahogy azt már felfedeztük a név tanulmányozása során.
„Imé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek [vagyis megtestesülésnek].” (Ésa. 7:14)
Az Immánuel jelentése — velünk az Isten. A velünk az Isten jelentése pedig — a megtestesült Isten.
És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk — most pedig ennek a megtestesült Istennek a neve
ragadja meg a figyelmünket.
„És gyűlöletesek lesztek az én nevemért.” (Mát. 10:22)
Jézus tudta, hogy milyen helyet foglal majd el az Ő neve az emberek között. Tudta, lesznek olyanok, akik annyira szeretik e nevet, hogy meghalnak érte; mások annyira gyűlölik majd, hogy még gyilkolnak is miatta — a bűnösök reszketnek, a szentek pedig örvendeznek e névtől.
„És az Ő nevében reménykednek majd a pogányok.” (Mát. 12:21)
Milyen igaz! Jézus neve az egyetlen név, ami megállíthatja a háborút a nemzetek között.
Ez a név magában hordozza a szeretetet, az életet, a világosságot, a szabadságot, az örömet.
„És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.” (Mát. 18:5)
A gyerekeknek, először az emberi történelem során, van egy barátjuk — a gyerekeket be lehet fogadni az Ő nevében.
És micsoda ítélet vár majd mindazokra, akik akárcsak egyet is sértettek vagy bántalmaztak ezen
kicsinyek közül, akik Őbenne vagy az Ő nevében hittek!
Milyen különösen értékes az, ahogy Jézus összeköti az Ő nevét az ember gyermekkorával.
A 20. vers beavat minket abba a titokba, hogy Krisztus egy a hívőkkel, amikor összejönnek.
27 „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát. 18:20)
„Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” (Mát. 24:5)
Mennyire megértette Jézus, hogy mit fog jelenteni az Ő neve a világnak!
Tudta, hogy hamis tanítók és csalók fognak jönni az Ő nevében, és előre figyelmeztette az egyházat
erre a veszélyre, amellyel szembe kell majd néznie az idők során.
„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.” (Mát. 28:19)
Ez a „nagy küldetés” és a keresztség apostoli formulája.
A név Márk evangéliumában
Márk evangéliumában csupán négy utalást találunk a név használatára.
„János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a Te nevedben ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ minket. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.” (Márk 9:38-39)
Láthatjuk, hogy Jézus neve már halála előtt hatalmas volt; voltak emberek, akik ördögöket űztek és
betegeket gyógyítottak az Ő nevében még az Ő halála, feltámadása és az Atya jobbjára való felmagasztalása előtt.
Ez önmagában is döbbenetes tény, és érdemes mélyen elgondolkoznunk rajta.
„És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Márk 13:13)
Jézus tudta, hogy az Ő neve miatt gyűlölni fogják követőit a világban, és ezzel a figyelmeztetéssel
készíti fel őket erre.
„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16:17-18)
Ez az a nagy megbízatás, amit Ő adott a tanítványoknak.
Jézus ebben az igeversben említ még néhány dolgot, amit ez a név visz majd véghez.
Szinte zavarbaejtő, ha arra gondolunk, hogy a világegyetem Istene megadja az emberiségnek azt a
jogot, hogy használja az Ő nevét — törvényes jogot az embernek, hogy használja Isten Fiának erejét és hatalmát.
Ebben a névben az anya gyermekére helyezheti kezét és gyógyulást szerezhet számára.
Az eredeti görög szöveg szerint: „a hívők” kezeiket a betegekre fogják tenni ebben a névben, és azok meg fognak gyógyulni.
Ez magában foglalja Isten minden gyermekét: nem különleges ajándék, nem különleges hit — hanem egyszerűen csak „a hívők” -ről van szó.
Jézus azt mondta: „Íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” , és Ő jelenleg is ily módon van velünk.
Jézus ebben az igeversben említ még néhány dolgot, amit ez a név visz majd véghez.
Szinte zavarbaejtő, ha arra gondolunk, hogy a világegyetem Istene megadja az emberiségnek azt a
jogot, hogy használja az Ő nevét — törvényes jogot az embernek, hogy használja Isten Fiának erejét és hatalmát.
Ebben a névben az anya gyermekére helyezheti kezét és gyógyulást szerezhet számára.
Az eredeti görög szöveg szerint: „a hívők” kezeiket a betegekre fogják tenni ebben a névben, és azok meg fognak gyógyulni.
Ez magában foglalja Isten minden gyermekét: nem különleges ajándék, nem különleges hit — hanem egyszerűen csak „a hívők” -ről van szó.
Jézus azt mondta: „Íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” , és Ő jelenleg is ily módon van velünk.
Megadta nekünk az Ő nevének használatát, és ha elmegyünk a pogány népekhez hirdetni az Ő
kegyelmét, úgy fogunk cselekedni, ahogy azt Pál is tette Málta szigetén, és sok más helyen.
Ebben a névben kell kiűzni az ördögöket, ebben a névben kell meggyógyítani a betegeket, és ebben a névben történnek más hatalmas csodák is, amelyek hatására azt kérdezik majd az emberek: „Ki ez a Jézus, akinek a nevében ti munkálkodtok?”
Istennek sohasem volt szándékában, hogy bármilyen változás legyen a módszerekben vagy a
szolgálatban az idők során. Csupán azt akarta, hogy a nemzetek fejlődésével nagyobb teret nyerjenek ezek a módszerek, viszont a Jézus nevébe helyezett csodaelem legyen az, ami mindenhol megnyitja a zárt ajtókat az egyház számára; ezáltal gyógyuljanak meg a betegek; ezáltal törjön meg a sátán ereje az emberek élete felett, és ezáltal váljanak szabaddá a foglyok.
Mindennek e láthatatlan megváltó nevében kell megtörténnie.
A név Lukács evangéliumában:
Lukács evangéliumában hét utalás van a névre; röviden tekintsük át ezeket.
„Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött: mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.” (Luk. 9:48)
Ugyanezzel a gondolattal már találkoztunk Máté evangéliumában. Jézus megbecsüli a kisgyerekeket, és helyet ad a gyerekeknek a gyülekezetben.
Nem elég hittanórára járatni gyermekeinket. A gyerekeknek megvan a saját helyük a gyülekezetben, és ne olyan valaki tanítsa őket, akinek még üdvössége sincs. Isten valóságos szolgája oktassa őket.
Egy másik meglepő dolgot is közöl velünk ez a vers — „Valaki e kis gyermeket befogadja az én
nevemben, engem fogad be.”
Ezek szerint az Ő neve azonos őmagával.
„Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be.”
Jézus megtanítja nekünk az Ő nevének szentségét. „Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a Te nevedben ördögöket űz; és eltiltottuk őt, mivelhogy Téged nem követ mivelünk. És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.” (Luk. 9:49-50)
Jézus azt mondta Jánosnak: Ne tiltsátok meg neki. Hadd csinálja tovább. Hála Istennek mindazokért akiken segítettek, akár velünk járnak, akár nem.
„Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a Te neved által!” (Luk. 10:17)
A tanítványok lehetőséget kaptak, hogy még Pünkösd napja előtt meglássák Jézus nevének erejét.
„Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk.” (Luk. 21:8)
kegyelmét, úgy fogunk cselekedni, ahogy azt Pál is tette Málta szigetén, és sok más helyen.
Ebben a névben kell kiűzni az ördögöket, ebben a névben kell meggyógyítani a betegeket, és ebben a névben történnek más hatalmas csodák is, amelyek hatására azt kérdezik majd az emberek: „Ki ez a Jézus, akinek a nevében ti munkálkodtok?”
Istennek sohasem volt szándékában, hogy bármilyen változás legyen a módszerekben vagy a
szolgálatban az idők során. Csupán azt akarta, hogy a nemzetek fejlődésével nagyobb teret nyerjenek ezek a módszerek, viszont a Jézus nevébe helyezett csodaelem legyen az, ami mindenhol megnyitja a zárt ajtókat az egyház számára; ezáltal gyógyuljanak meg a betegek; ezáltal törjön meg a sátán ereje az emberek élete felett, és ezáltal váljanak szabaddá a foglyok.
Mindennek e láthatatlan megváltó nevében kell megtörténnie.
A név Lukács evangéliumában:
Lukács evangéliumában hét utalás van a névre; röviden tekintsük át ezeket.
„Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött: mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.” (Luk. 9:48)
Ugyanezzel a gondolattal már találkoztunk Máté evangéliumában. Jézus megbecsüli a kisgyerekeket, és helyet ad a gyerekeknek a gyülekezetben.
Nem elég hittanórára járatni gyermekeinket. A gyerekeknek megvan a saját helyük a gyülekezetben, és ne olyan valaki tanítsa őket, akinek még üdvössége sincs. Isten valóságos szolgája oktassa őket.
Egy másik meglepő dolgot is közöl velünk ez a vers — „Valaki e kis gyermeket befogadja az én
nevemben, engem fogad be.”
Ezek szerint az Ő neve azonos őmagával.
„Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be.”
Jézus megtanítja nekünk az Ő nevének szentségét. „Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a Te nevedben ördögöket űz; és eltiltottuk őt, mivelhogy Téged nem követ mivelünk. És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.” (Luk. 9:49-50)
Jézus azt mondta Jánosnak: Ne tiltsátok meg neki. Hadd csinálja tovább. Hála Istennek mindazokért akiken segítettek, akár velünk járnak, akár nem.
„Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a Te neved által!” (Luk. 10:17)
A tanítványok lehetőséget kaptak, hogy még Pünkösd napja előtt meglássák Jézus nevének erejét.
„Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk.” (Luk. 21:8)
Jézus tudta, hogy támadnak majd hamis próféták, akik Krisztusnak adják ki magukat.
E fejezet 12. versében azt mondta, hogy a tanítványokat királyok és helytartók elé viszik az Ő nevéért.
„És prédikáltatni az Ő nevében a megtérésnek és a bűnök eltörlésének minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.” (Luk. 24:47)
Ez része a nagy küldetésnek — prédikálni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnök eltörlését.
E fejezet 12. versében azt mondta, hogy a tanítványokat királyok és helytartók elé viszik az Ő nevéért.
„És prédikáltatni az Ő nevében a megtérésnek és a bűnök eltörlésének minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.” (Luk. 24:47)
Ez része a nagy küldetésnek — prédikálni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnök eltörlését.
Milyen kevés evangélista és prédikátor kapott megértést erről a hatalmas igazságról — Jézus nevének helyéről az Evangélium hirdetésében!
Az ApCsel 8. fejezetében azt olvassuk, hogy az emberek miután meghallgatták Fülöpöt, aki az Isten
országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdette, elfogadták a Krisztust.
Milyen kevés helyet kap Jézus neve a mai egyházban!
A név János evangéliumában
„Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat (jogot) ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek.” (Ján. 1:12)
Ezek szerint az üdvösség az Ő nevében való hit által jön.
„Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az Ő nevében, látván az Ő
jeleit, amelyeket cselekszik vala.” (Ján. 2:23)
Egy új elem jelenne meg a kereszténységben, ha értelmes módon megtanítanánk az embereknek azt, hogy mit jelent bűnösként hinni a névnek, majd pedig hívőként hinni a névben.
Bűnösként hittem a névnek; hívőként bele vagyok keresztelve a névbe; most már a névben járok és
élek; és ez az Ember a feje az egyháznak.
Jézus a fej — mi vagyunk a test. Mi bele vagyunk keresztelve a fejbe.
A név a fejhez tartozik, és a fej adja meg nekünk, a testnek azt a jogot, hogy ennek a névnek az
erejében éljünk és járjunk.
„Aki hisz Őbenne, nem kerül ítélet alá: aki nem hisz máris ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (ASV — American Standard Version)(Ján. 3:18)
Az ember azért kerül ítélet alá, mert nem hitt e névben.
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” (Ján. 14:13–14)
Ekkor történt meg először, hogy azt tanították az embereknek, hogy egy közbenjáró nevében
imádkozzanak.
Jézus itt megadja a tanítványoknak azt a különleges előjogot, hogy az Ő nevében imádkozzanak.
Egészen eddig a főpapon keresztül imádkoztak. Mostantól fogva azonban az új Főpapon keresztül kell imádkozniuk.
Bárhová mennek, bármit is tesznek, nekik kell viselni annak a nevét, aki az Atya jobbján ül. Jézus
pedig azt mondja, hogy az Atya dicsőül meg a Fiúban, ha mi az Ő nevében imádkozunk és kérünk.
„Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”
Jézus azért ül ott az Atya jobbján, hogy támogassa a kéréseinket, amikor feljutnak az Atya elé az Ő
nevében.
„...akármit kértek az Atyától az én nevemben, Ő megadja néktek.” (Ján. 15:16)
Az ApCsel 8. fejezetében azt olvassuk, hogy az emberek miután meghallgatták Fülöpöt, aki az Isten
országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdette, elfogadták a Krisztust.
Milyen kevés helyet kap Jézus neve a mai egyházban!
A név János evangéliumában
„Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat (jogot) ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek.” (Ján. 1:12)
Ezek szerint az üdvösség az Ő nevében való hit által jön.
„Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az Ő nevében, látván az Ő
jeleit, amelyeket cselekszik vala.” (Ján. 2:23)
Egy új elem jelenne meg a kereszténységben, ha értelmes módon megtanítanánk az embereknek azt, hogy mit jelent bűnösként hinni a névnek, majd pedig hívőként hinni a névben.
Bűnösként hittem a névnek; hívőként bele vagyok keresztelve a névbe; most már a névben járok és
élek; és ez az Ember a feje az egyháznak.
Jézus a fej — mi vagyunk a test. Mi bele vagyunk keresztelve a fejbe.
A név a fejhez tartozik, és a fej adja meg nekünk, a testnek azt a jogot, hogy ennek a névnek az
erejében éljünk és járjunk.
„Aki hisz Őbenne, nem kerül ítélet alá: aki nem hisz máris ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (ASV — American Standard Version)(Ján. 3:18)
Az ember azért kerül ítélet alá, mert nem hitt e névben.
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” (Ján. 14:13–14)
Ekkor történt meg először, hogy azt tanították az embereknek, hogy egy közbenjáró nevében
imádkozzanak.
Jézus itt megadja a tanítványoknak azt a különleges előjogot, hogy az Ő nevében imádkozzanak.
Egészen eddig a főpapon keresztül imádkoztak. Mostantól fogva azonban az új Főpapon keresztül kell imádkozniuk.
Bárhová mennek, bármit is tesznek, nekik kell viselni annak a nevét, aki az Atya jobbján ül. Jézus
pedig azt mondja, hogy az Atya dicsőül meg a Fiúban, ha mi az Ő nevében imádkozunk és kérünk.
„Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”
Jézus azért ül ott az Atya jobbján, hogy támogassa a kéréseinket, amikor feljutnak az Atya elé az Ő
nevében.
„...akármit kértek az Atyától az én nevemben, Ő megadja néktek.” (Ján. 15:16)
„És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, Ő megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” (Ján. 16:23–24)
Íme a hatalmas ígéret, Krisztus nevében.
Ebből világosan láthatjuk az egyház csodálatos imaéletének törvényes alapját — a jogot Jézus nevének megszorítások nélküli használatára.
Ha mi Isten gyermekei vagyunk, mindaz, ami ebben a névben van, hozzánk tartozik.
Nem az a kérdés, hogy méltók vagyunk-e erre; arról van szó, hogy Ő elfoglalta a helyét a mennyben, mi pedig mint fiak és leányok elfoglaljuk a mi helyünket és élünk a jogainkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése