REINHARD BONNKE

JÉZUSNAK volt ideje a senkikre, akiknek nem lógott VIP-kártya a nyakában, akikről a farizeusok dölyfösen azt állították, hogy átkozottak, mert nem ismerik a törvényt.

Jézus az ilyen embereknek hirdette az Isten országa örömhírét.
Ő volt a szegények bajnoka.
Nem az értelem ragyogását kereste a hozzá forduló emberekben, hanem ami ennél sokkal fontosabb az életben: a hitet és a szeretetet. „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek énbennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tenger mélyébe vetik” - figyelmeztetett a Máté 18,6-ban. Neki túl drága volt az ideje ahhoz, hogy Heródessel, a királlyal találkozzék, mégis feltámadása után az első ember, akinek megjelent Mária Magdaléna volt, mivel az szerette őt. Magától értetődő volt számára, hogy felemeljen embereket alacsonyságukból a nagyságba, és hogy egyszerű halászokat apostolokká tegyen! Nem kell kutakodni a héber vagy az ógörög nyelvben, és nem kell megtanulnunk a Bibliában a sorok között olvasni, hogy meglássuk, mert ott áll benne fekete-fehéren: Jézus szerette azokat, akiket senki más nem szeretett, és azokat, akik senki mást nem szerettek. 
Napi rutinja volt ez, zsigerileg fakadt a lényéből. Ma is lehajol a szürke, nevenincs emberekhez, akik senkit sem hoznak lázba, és különlegessé változtatja őket. Valójában az egész Biblia ilyen példákkal van tele. Isten kiválasztja a kiközösített bűnözőt, a legkisebb fiút, a meddő asszonyt, a hatalom nélkülieket, és a senkiket, hogy nevet szerezzen a névteleneknek. 
A vállukra teszi a kezét, és azt mondja: „Ne félj, én veled vagyok!” Te is lehetsz ilyen példa! 
REINHARD BONNKE