2017. június 27., kedd

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Mária szeretete az Úr iránt (V.)

  "Hiszen jó dolgot cselekedett velem. " (Máté 26, 10)   


Az igazán jó cselekedeteket ez a világ nem sokba veszi. Így történt azzal is, amit Mária tett. Csak szeretetlen kritikát és lebecsülést kapott érte.

Egyáltalán mit nevezhetünk jogosan jó cselekedetnek? Mindazt, ami a Megváltó iránti szeretetből származik, amiben ez a szeretet testet ölt. Ami önmagunk szeretéséből és becsvágyból származik, semmit sem ér, bármennyire ragyogónak látszik is kívülről. Az Úr iránti szeretet az igazán mérvadó. Isten mérlegén egyszer majd sok minden nagyon kevésnek találtatik, amit a földön sokra tartottak és dicsértek.

Nem azon fordul meg tehát a dolog, hogy külsőképpen valami nagyszerűt tegyünk. A Jézushoz való viszonyulás a döntő és az a jó dolog, amit az Úrért teszünk, még akkor is, ha az külsőleg jelentéktelennek látszik. Aki szereti a Megváltót, általában nem akar a maga cselekedeteivel tündökölni. Inkább kerüli a nyilvánosságot és szereti az elrejtettséget. Ha például egy beteg felé valami szolgálatot teszünk, talán valami nagyon alacsonyrendű szolgálatot, szabad úgy látnunk, hogy ezzel a szolgálattal megkentük Jézus lábait. Az üdíti fel Őt, amikor napi foglalatosságainkat és feladatainkat is őreá nézve tesszük. Ezekből lesznek az igazán jó cselekedetek. Ugyanakkor számunkra is hasznossá válik, ha napi munkánkat az Úr Jézus dicsőségére és örömére végezzük. Akkor nem zúgolódó rabszolgák módján járunk el és nem érezzük magunkat gépeknek sem. Mindazt, amit teszünk, szívesen végezzük, mégha nem is kellemes és kielégítő a munka. Az Úr iránti szeretetben mi magunk és minden tevékenységünk megnemesül.

"Ő ami tőle telt, megtette" (Mk 14, 8). Gyönyörű dicséret Jézus ajkáról! Te nem tudsz olyan nagy dolgokat véghezvinni, mint valamikor Pál apostol vagy Luther Márton, de az Úr nem kívánja mindenkitől ugyanazt. Ő csak azt kívánja, hogy tegyük meg azt, amit megtehetünk. Te megteszel-e mindent, amit megtehetsz az Úrért? Tedd szívedre a kezedet! Valóban nem tudnál többet tenni? Nem kell-e beismerned, hogy szereteted és buzgólkodásod nagyon gyakran erőtelen, hogy sokszor a lustaság és kényelemszeretet bénítólag hat rád? Minden idődet és minden erődet az Úr dicsőségére használod? Gondolkozzunk azon, hogy majd egyszer, ha megállunk Isten előtt, hallhatjuk-e a dicséretet: "ami tőle telt, megtette!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése