2017. június 27., kedd

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Csak nagyon messze ne távozzatok” -(2 Mózes 8,28)


Az a szó a főkínzó fáraó szájából hangzott el, ami ugyancsak ravasz szó. Mikor a szegény meggyötört és elnyomott Izrael az országból kénytelen volt kinyomulni, akkor alkuba lépett velük, hogy ne távozzanak tőle messzire. Ne menjenek olyan távol, hogy az ő hatalmas karját ne érezzék vagy a kémkedők szemei elől megszökjenek. Ilyen módon a világ sem szereti, ha nem akarunk velük egyenlő színvonalon lenni, ha szavainkban és eljárásainkban, gondolkozásunkban és erkölcsben különbözünk. Szeretne nekünk szívességet tenni és nem akarja barátságát velünk felbontani valami nagyon kemény bánásmóddal. A világnak meghalni, Krisztussal eltemettetni a halálba, ezek olyan tapasztalatok, amiket a testi értelem nevetségesnek tart és gúny tárgyává tesz. Így aztán azoknak, akik magukat Krisztus rendelései és akarata szerint igazítják és Őt őszintén követni óhajtják, becsületes törekvését általában félreismerik, sőt kárhoztatják is. Kevesen vannak, akik ezt még valóban komolyan veszik. A világ okoskodása a mérséklet útját ajánlja és valami „közvetítés”-ről beszél. E testi bölcsesség helyben hagyja azt, hogy az erkölcsi tisztaság valami nagyon kívánatos, emellett arra int, hogy ne vegyük olyan nagyon komolyan. Az igazság valóban nemes cél, de a kételkedést ne ítéljük el olyan szigorúan, a tévelygés úgy sem hárítható el. Ezt beszéli a világ: „Igen, legyetek lelki értelemben, de ne mondjatok le minden vidám társaságról, tisztességes táncról és szép operáról. Mire való valami dolgot annyira becsmérelni, ami különben a jó hangulathoz tartozik és az egész művelt világ részt vesz abban.” Krisztus hirdetőinek egész serege enged ennek az alattomos ajánlatnak saját örök veszedelmükre. Ha az Urat teljesen követni akarjuk, akkor el kell menekülnünk az önlemondás pusztájába és a testies világ Egyiptomát mögöttünk kell hagyni. Búcsút kell vennünk annak alapelveitől, örömeitől, lanyha jámborságától és onnan messze távozni oda, ahova az Úr az övéit meghívja. Minél távolabb lenni a viperától, annál jobb. Minden igazi hívőnek ez harsogja a trombitaszó: „Fussatok ki Babilonból én népem és ne legyetek részese az ő bűneiben, hogy az Ő büntetéseivel ne büntessen bennetek”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése