Kol 3,1–4
Édesapaként arra lettünk elhívva, hogy megtanítsuk gyermekeinket felfelé nézni.
1„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Születésünktől kezdve megvan a képességünk arra, hogy megtanuljunk egy nyelvet, de mindez mit ér, ha nincs, aki megtanítsa? Beszélni, olvasni, számolni, járni mind-mind úgy tanultunk meg, hogy volt valaki, aki példát adott és megtanított. Az Istennel való kapcsolatunkban is rendkívül fontosak a példák. Egy gyermek számára a legideálisabb „tanár” a hitben, a családon belül keresendő, a szülők személyében. „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel…” – tanácsolja Pál apostol. Naponként tapasztaljuk, hogy ez nem mindig olyan könnyű. Itt élünk ezen a földön, és gyakran túlságosan lekötnek minket a földi dolgok. Édesapaként arra lettünk elhívva, hogy a gyermekeink előtt járjunk, bemutassuk nekik az Istennel való kapcsolatot, és megtanítsuk őket felfelé nézni. Amikor észrevesszük, hogy nem felfelé néznek, hogy valami túlságosan is lehúzza tekintetüket, öleljük meg őket, és mutassunk az ég felé. Tanítsuk meg nekik, hogy ha először az Isten országát és igazságát keresik, akkor minden más ráadásul megadatik nekik. Mi elhisszük ezt? Mutassuk meg nekik!
(Uzonyi Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése