A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 14,18-24
18 "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.
19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21 Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."
22 Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?"
23 Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.
24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem."
"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet, azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." (Jn 14,23)
Jézust szeretni annyit tesz, mint engedelmeskedni neki. Ezért mondja az Úr: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet. "A Krisztus iránti szeretet, amint a házastársi szeretet is, nagyon gyakorlati dolog. Nem szavakból áll, hanem tettekből. Vagy ha szavakra van szükség, ezek csak akkor hordozhatók el, ha a tettekkel megegyeznek.
Aki ily módon, azaz az engedelmességben megmutatkozó szeretet-kapcsolat
módján kötődik Krisztushoz, Isten kegyelmét egyre gazdagabban tapasztalja
meg életében. Állandóan bizalmat érez magában Isten kegyelme iránt.
Valójában Isten lakozik benne.
Megtanulunk úgy gondolni Istenre, mint aki személyében három: Atya, Fiú és
Szentlélek. Azért gondolunk rá ily módon, mert így jelenti ki a Biblia az
egy örök Istent. Tehát az Atyára gondolunk, aki felettünk van, aki a
Teremtő Úr. A Fiú Istenre gondolunk, aki értünk van, a Közbenjáróra. A
Szentlélek azonban az, aki bennünk van. Többnyire így kell nekünk az
örökkévaló Istenre gondolnunk.
A három azonban egy, mert csak egyetlen igaz Isten van. És jóllehet a
Biblia (rendszerint) azt tanítja, hogy a Szentlélek az, aki belénk
költözik, hogy bennünk lakjon, amikor vesszük Isten kegyelmét, itt Jézus
mégis így szól: "Mi - vagyis az Atya és én - szállást készítünk magunknak
nála."
Az örökkévaló Isten lakozást vesz bennünk, ha szeretjük Jézus Krisztust. Ez
a gondolat oly gazdag tartalmú, hogy szinte megrémít bennünket.
A mindenható Isten, aki egykor egy arany templomban lakott, hogy népe
megközelíthesse őt, most úgy határozott, hogy az én hittestvéremben és
bennem éljen. Micsoda kegyelem! És micsoda nagyszerű elkötelezettség! Most
hát mi vagyunk az a hely, ahol az embereknek meg kell találniuk Istent.
Ez a tanítás egyszer s mindenkorra a legalaposabban megindokolja, hogy
miért kell a kegyelemnek rajtunk keresztül mások felé áramlania, ha egyszer
eljutottunk a Jézusban való hitre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése