2017. június 25., vasárnap

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Magas hegyre menj föl” -(Ézsaiás 40,9)


A mi Jézus Krisztusban való ismeretünk kissé hasonló a magas hegyek megmászásához. Ha valamely hegy lábánál vagytok, keveset láttok; a hegy csak fele akkorának látszik, mint amilyen a valóságban. A környező szűk völgyben alig láthattok egyebet a lezúduló patakoknál, mely onnan a mélységben levő folyóba ömölve tovább hömpölyög. Ha felmásztok a legközelebbi dombra, akkor terjed és bővül alattatok a völgy. Ha azután feljebb mentek és körülnéztek a környéken, mely több óra járásnyira van onnan, elragadtatással gyönyörködtök a nagy kiterjedésű kilátáson. De lépjetek csak még feljebb, a kilátás még nagyszerűbb. Végre, amikor felértek a csúcsra és ott körülnéztek kelet, nyugat, dél és észak felé nagy kiterjedésű földrészt láttok magatok alatt. Ott van egy erdő, melyet több napi utazás után lehetne elérni a kopár hegyháton. Ott egy tó tükröződik szemben, amott egy folyó kígyózik, mint valami ezüstszál keresztül-kasul a mosolygó nézők között. 
Előttetek meg az üzemi terülten a lomhán ágaskodó kéményekből pöfékel kifele a füst, vagy a magas töltésekkel beszegélyezett vízparton összetódulnak a hajók árbocai. 

Mindezek nagyon megörvendeztetnek bennetek és ezt hangoztatjátok: „Ki gondolta volna, hogy erről a magaslatról ilyen gyönyörű kilátás tárul elénk!” Ez így van, de a keresztyén élete is ebben a sorrendben fejlődik. Mikor hinni kezdtünk Krisztusban, akkor még nagyon keveset láttunk rajta. Minél beljebb jutunk, annál több gyönyört fedezünk fel Benne. Ámde ki érte el már a csúcsot? 
Ki ismerte meg már Krisztus szeretetének egész mélységét és magasságát, mely minden ismeretnél nagyobb? Mikor Pál apostol megöregedett és hófehér hajfürtjeivel Rómában a hideg penészes tömlöcben ült, akkor ő nagyobb joggal, mint mi így kiáltott fel: „Tudom kinek hittem!” 
Mert minden tapasztalat egy magaslat megmászása gyanánt tűnt előtte, minden megpróbáltatást egy magasabb hegycsúcs elérésének vett, ahonnan jobban áttekinthette 
Annak egész szeretetét és hűségét, kinek az ő lelkét felajánlotta. Óh, kedves barátom, csak menj fel egy magas hegyre, „Gyertek fel az Úr hegyére, … hogy megtanítson minket az Ő útjaira.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése