2017. június 26., hétfő

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem

És sok idő múlva, a harmadik esztendőben szólt az Úr Illéshez: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére! ( l.Kir. 18,1)




Azokban az időkben, amikor Isten keze ránehezedik egy népre, sok szívben felvetődik ez a kérdés: "Mikor jön már el Isten órája"? Erre a kérdésre a feleletet Isten bölcsessége mindig fenntartja magának. Igénkből azonban mégis biztos vigasztalást meríthetünk. Akkor súlyos ítélet volt Izrael földjén: a tartós szárazság és drágaság. Sokszor kérdezhették: "Mikor lesz már vége ennek a nagy ínségnek? Mikor esik már újra eső"? Igénk válasza erre kettős. Egyfelől ezt mondja: a segítség nem jön hamar. A szárazság három évig és hat hónapig tartott. Félelmetes ínség állt be az egész országban. Csak "sok idő múlva" szólt az Isten Illéshez.

Isten ítéletei félelmetesen komolyak. Ezt mutatja nekünk a Jelenések könyve is, amikor Isten haragjának hét poharáról, s azoknak a földre való kiöntéséről beszél (Jel.16.).

Másfelől azt is láthatjuk, hogy a segítség előbb megérkezik, mint azt sokan gondolják. Néhány nappal az áldott eső előtt némelyek még elcsüggedten így gondolkozhattak: még sokára fog esni! Semmi nyomát nem látni a bűnbánatnak és megtérésnek az országban. Semmi kilátás nincs Isten segítségére. Mégis ott volt a segítség már a küszöbön.

Tanuljuk meg ebből: Isten ítéletei komolyak. Az Ő kése mélyen vág. Vesszőjének ütése fáj. De mégse csüggedjünk el! Isten akkor is irgalmas, ha sokáig tart ítélete. Eljön órája, amikor kisegít a bajokból, hamarabb, mint ahogy reméljük. (Neh.9.; Zsolt.107,19-23)

Azt akarja, hogy a nehéz időkből megtisztulva menjünk ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése