Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

   Kelj fel, menj el Sareptába...! Megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.  (  l.Kir. 17,9)

Illés azzal a felszólítással lépett a sareptai özvegy elé, hogy készletének legutolsó kis olajából és lisztjéből neki süssön egy kis pogácsát, és csak aztán magának és fiának. Érdekes követelés. Az özvegy ezáltal jutott hitre, mert a nagy ínségen való átvergődéséhez minden támaszt fel kellett adnia, s egyedül Isten Igéjében kellett bíznia, amit Illés így mondott neki: "Azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ad a föld színére". (14. v.)

A sareptai özvegy szomszédai sokszor kérdezhették: "Hogyan lehetséges az, hogy ez az asszony mindig asztalt tud teríteni? Hol van az a titkos forrás, amely gondoskodik róla"? Külsőleg mit sem láthattak. Az el nem fogyó olajnak és lisztnek a titka Isten beszéde volt. Félreérthetetlenül megmondta ezt Isten Illés által. Ez elég volt. A liszt és olaj ára olyan magas volt, és oly magasra emelkedhetett, amilyenre csak akart, azonban az özvegynek volt elég. Ha az özvegy nem az Isten szavára nézett volna, hanem az időjárásra és az elszáradt földekre, akkor aggódnia kellett volna! De ő tartotta magát gyermeki módon Isten Illés által mondott Igéjéhez, s így megvigasztalódva tekinthetett a jövőbe.

Minden azon múlik, hogy Isten Igéjét a Szentlélek által élő hittel szívünkbe fogadjuk. Akkor isteni garanciánk van a megélhetésünkre nézve, mint ennek az özvegynek volt. (Mt. 6,25-34) Nem tud az aggodalom gyökeret verni bennünk. Csak rendíthetetlenül bízzunk Isten Igéjében!