2017. június 3., szombat

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Elment Sámson Gázába, és meglátott egy parázna asszonyt és bement hozzá.,, Bír 16,1


Micsoda természetellenes kép: Isten embere, aki éppen most éli át Isten segítségének csodáját, egy ember, teli erővel és hittel, Izrael megszabadítója és bírája, akit Isten Lelke használ eszközül, egy parázna nő karmaiban van!

Csak a legmélyebb fájdalommal szemlélhetjük ezt a képet. Hogyan volt lehetséges ilyen bukás? Megdöbbentő ellentétek voltak Sámson életében. Ez az ember igen erős, mégis nagyon gyenge. Olyan erős, hogy egy nehéz városkaput kiszakít sarkából, és felviszi a hegy tetejére. Ki lehetett erősebb Sámsonnál? S ez az óriási erejű ember olyan gyenge, hogy egy rossz nő pórázon vezetheti! Aztán: ez az ember szabadon mozog, oda megy, ahová kedve tartja. Bemerészel menni Gázába, az ellenséges fővárosba egészen egyedül. Félelemtől dermedten tér ki mindenki előle. S ugyanez az ember annyira nem szabad, annyira megkötözött, hogy egy parázna nő tekintete rabságba ejti. A szenvedély hatalma jobban megkötözi, mint a vasláncok. Meglátja a parázna nőt, bemegy hozzá, nem tud szabadulni tőle.

S végül: milyen magasan áll ez az ember, s mégis mélyen van! Magasan: Isten jegyese, népének bírája, szabadítója és segítője. S mégis mélységben él, az erkölcstelenség sarában fetreng. - Élete vége mégis megnyugtató. Isten a legsúlyosabb büntetést engedi rá, kiszúrják a szemét. Megkötözik láncokkal, s egész életében egy szamár helyett hajtja a malomkövet. Végül azonban visszatér Istenhez, s úgy fejezi be életét, mint kegyelmet talált imádkozó.

Isten irgalma erősebb a mi bűneinknél!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése