„Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik.Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. Az ÚR keze pedig Illéssel volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.”

Étel készítésekor a kulcsfontosságú összetevők leginkább kis mennyiségben, ilyenképpen kevésbé szembetűnő módon fordulnak elő. Gondoljunk csak a sóra, egyéb különféle meghatározó fűszerekre, kovászra stb. Olykor csak a végtermék elkészülte után, a „felhasználás” során derül ki, hogyha valami hiányzik.
Illés próféta történetének részletszegény kis epizódjában hasonlóképpen szerves alkotóelem a hit. Az nyilvánvaló, hogy szolgálatát Isten jelenlétében és vezetése által végezte (37. és 46. v.). Itt is ennek szellemében jár el, amikor vélhetően imádkozik (42b v.). Feltűnő azonban, hogy már ezt megelőzően szilárd hittel biztosra veszi kérése meghallgattatását (41. v.).
A hit azonban nem mágia. Nem működik parancsszóra, automatikusan. Gyümölcse Isten ajándéka, az ő időzítése és belátása szerint. Nem árulja el a történet, hogy a hét ellenőrzés összesen mennyi időt tett ki, de az bizonyos, hogy Illésnek és szolgájának türelemmel kellett lenniük. Végül az eredmény sem tűnik kielégítőnek, hiszen csak egy tenyérnyi felhőcskéről van szó, holott viharos esőre számítottak. Illés mégsem csalódik, nem elégedetlen, kitart hite mellett, és lám… (45. v.)
Isten nem játszadozik veled. Komolyan veszi imádságodat, ha te is.
(Várady Endre)