Olvasmány: Mt 5,8
Istent csak úgy követhetem, ha tisztán látom. És úgy nem veszítem szem elől, ha követem. Bármerre vezessen.
Magyarázat:
Istent nem látja mindenki. Földi szemével csak néhány kiválasztott, hiszen az Isten lélek, nem húsnak és vérnek való látvány. Legtöbbször lélekben találkozunk vele. Hol lakik bennünk a lélek? Mi az valójában? Egy darab Istenből. Az egyetlen, ami örök bennünk. Ami túléli testünk elmúlását is. Függetlenül attól, hogy hiszünk-e benne. És végül megáll Isten előtt, visszatér hozzá, hogy számot adjon viselt dolgairól. Akkor már színről színre látva őt. De addig? Addig még sokszor azok sem látják Istent, akik követik. Krisztus az út, s az ember időnként gödörben találja magát, mert elvétette az utat. Bekúszott valami a látóterébe, ami elvonta figyelmét Krisztusról. Egy felhő. Egy kísértés. Egy barát. Egy sürgős munka. Egy gáncs. Egy gerenda. Egy pozíció. Egy kis pénz. Sajnos, nem az úton. De olyan közel. S a felszálló por megtelepszik testén-lelkén. Egyre sötétebb a táj. A sár lehúz. Az út, Krisztus, vajon hová is lett? Nem látom tisztán. Mit is tanácsolna ilyen helyzetben ő? Nem tudom biztosan. Ilyenkor csak egyféleképpen találhatok vissza az Úthoz: ha tiszta szívből hívom őt, mint elkóborolt bárány a pásztorát. S mivel szívem vágyai letisztultak az egyetlen valóban szükségesre: meglátom őt!
(Szommer Hajnalka)
Istent csak úgy követhetem, ha tisztán látom. És úgy nem veszítem szem elől, ha követem. Bármerre vezessen.
8„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”
Magyarázat:
Istent nem látja mindenki. Földi szemével csak néhány kiválasztott, hiszen az Isten lélek, nem húsnak és vérnek való látvány. Legtöbbször lélekben találkozunk vele. Hol lakik bennünk a lélek? Mi az valójában? Egy darab Istenből. Az egyetlen, ami örök bennünk. Ami túléli testünk elmúlását is. Függetlenül attól, hogy hiszünk-e benne. És végül megáll Isten előtt, visszatér hozzá, hogy számot adjon viselt dolgairól. Akkor már színről színre látva őt. De addig? Addig még sokszor azok sem látják Istent, akik követik. Krisztus az út, s az ember időnként gödörben találja magát, mert elvétette az utat. Bekúszott valami a látóterébe, ami elvonta figyelmét Krisztusról. Egy felhő. Egy kísértés. Egy barát. Egy sürgős munka. Egy gáncs. Egy gerenda. Egy pozíció. Egy kis pénz. Sajnos, nem az úton. De olyan közel. S a felszálló por megtelepszik testén-lelkén. Egyre sötétebb a táj. A sár lehúz. Az út, Krisztus, vajon hová is lett? Nem látom tisztán. Mit is tanácsolna ilyen helyzetben ő? Nem tudom biztosan. Ilyenkor csak egyféleképpen találhatok vissza az Úthoz: ha tiszta szívből hívom őt, mint elkóborolt bárány a pásztorát. S mivel szívem vágyai letisztultak az egyetlen valóban szükségesre: meglátom őt!
(Szommer Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése