2017. október 13., péntek

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.”(2 Korintus 7,10)


Valódi bűn feletti lelki bánat az Isten Szellemének műve. A bánat sokkal gyönyörűbb virág, hogy sem a természet kertjében növekedhetne. A gyöngyök természetszerűen nőnek a gyöngykagylókban, de a bánat soha sem jelentkezik magától a bűnösnél, csakis akkor, ha az isteni kegyelem hozza azt létre nála. Ha a bűntől való igazi iszonynak egyetlen szemcséje van benned, Isten adományozta azt neked, mert az emberi természet tövisei még soha sem termettek egyetlenegy fügét sem. „Ami testtől születtetett, test az.”

A valódi bánatban megvan a határozott, felismerhetetlen vonzalom a Megváltóhoz. Ha megbánjuk bűneinket, akkor egyik szemünket a bűnre, a másikat pedig a keresztre kell irányítanunk. Vagy még jobb, ha mindkét szemünk Krisztuson függ és az Ő szeretetének fényvilágában látjuk összes hamisságunkat. 

A bűn feletti valódi bánat leírhatatlan áldással jár. Senki sem mondhatja, hogy gyűlöli a bűnt, míg a bűnben él. A bánat feltárja előttünk a bűn rossz voltát, nemcsak gondolatban, hanem valóságos tapasztalatban: az égést szenvedett gyermekek félnek a tűztől. Annyira félünk tőle, mint a nemrég kirabolt ember fél a rablóktól. A bűn feletti valódi bánat magával hozza, hogy nagyon vigyázunk nyelvünkre, nehogy csak egy szót is elhirtelenkedjünk. Buzgón őrködünk mindennapi tetteink fölött, hogy a legkisebb dologban se vétkezzünk. Minden nap az estét azzal zárjuk, hogy őszintén és megalázkodva beismerjük, mily sokféleképen hibáztunk és minden reggel azzal a fohásszal ébredünk fel, hogy Isten óvjon meg az új napon új bűnöktől, nehogy megszomorítsuk Őt. 

A valóságos és őszinte bánat folyton tart. Aki szívből hisz, az halála napjáig bűnbánatot tart. Ez a csepegő forrás nem szárad ki. Minden gond elmúlik idővel, de ez a szívbeli bánat gyarapszik növekedésünkkel és annak keserűsége olyan kedves, hogy Istennek hálát adunk azért, hogy azt ízlelhetjük és elviselhetjük, míg egykor bemegyünk az örök nyugalomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése