A vallástudomány egyik izgalmas területe az összehasonlító vallástörténet, mely a világ vallásainak közös mítoszait, fogalmait (pl. a teremtés, a bűneset, a vízözön, stb.) vizsgálja, rávilágítva arra, hogy azok különböző értelmezése ellenére, valahol mindegyik egy ősi forrásból táplálkozik.
Jó példa erre a 7:12-es szabály:
„Ne bánj másokkal olyan módon, amelyet bántónak találnál, ha veled bánnának úgy.” (Buddha, Udanavarga, ie. 6.sz.)
„Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.” (Konfucius, Analects, ie. 6.sz.)
„A kötelezettségek összegzése: ne tegyél olyat másokkal, ami fájdalmat okozna, ha veled tennék.” (Mahabharata, ie.5.sz.)
„amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd” (Tóbiás könyve 4:15, ie.2.sz.)
„Ne tedd felebarátodnak azt, ami neked rosszul esik.” (Talmud, Sabbath31a, Hillél, ie.1.század)
Azonban, mikor e sorba beillesztjük az evangélium szavait egy lényeges eltérést láthatunk, mégpedig azt, hogy a 7:12-es szabály Jézus megfogalmazásában aktív cselekvésre ösztönöz. „amit akartok…, ti is úgy cselekedjetek”
Mert a szeretetnek kevés az, hogy nem bántod a másikat, mert neked sem esne jól.
Vagy, hogy nem rúgsz bele egy földön fekvő emberbe, mert te sem szeretnéd, hogy beléd rúgjanak.
Mert a szeretet nem azzal foglalkozik, hogy mit ne tegyen, hanem azon fáradozik, hogy mit tehetne a másikért, hogy miként segíthetne, hogy miként dicsérhetne.
Mert a szeretet nem önmagával foglalkozik, hogy neki mi esik, vagy mi esne jól, hanem önmagát megüresítve, viszonzást nem várva tesz jót mindenkivel.
Mi tehát a 7:12-es szabály? Szeress!
(Tóth Szilárd)
Mert a szeretet nem azzal foglalkozik, hogy mit ne tegyen, hanem azon fáradozik, hogy mit tehetne a másikért, hogy miként segíthetne, hogy miként dicsérhetne.
Mert a szeretet nem önmagával foglalkozik, hogy neki mi esik, vagy mi esne jól, hanem önmagát megüresítve, viszonzást nem várva tesz jót mindenkivel.
Mi tehát a 7:12-es szabály? Szeress!
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése