2024. március 1., péntek

🌹Reggeli dicséret⭐ Az Úr a megváltó

,,💞Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!,, 
Zsoltárok könyve 31:6

A héten az egyik bibliakör alkalmával a derült égből felmerült a kérdés: miért írja a zsoltáríró, hogy nem szabad emberekben bízni? 
(Ld. Zsoltárok könyve 146:3)

A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy azért, mert ez egy vers. És a költemények gyakran túloznak. Közvetlenül a mai szakasz utáni verssor például így szól: “Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.” (Zsoltárok könyve 31:7) 
Nyilvánvalóan több ponton is túloz Dávid, hiszen:
- nyilvánvalóan nem gyűlöli azokat, akik bálványokat imádnak. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem, hiszen Isten hosszú és nehéz leckéken keresztül tanította az igazi szeretetre.
- meg ugye az is túlzás, hogy egyedül csak az Úrban bízik. 
Az ember nem így működik. Bízunk a buszsofőrben, a szakértelmében, hogy nem vezeti árokba a buszt, amin ülünk. 

Bízunk az étterem szakácsában, hogy nem főzött mérget a levesünkbe. Bízunk a férjünkben, feleségünkben. 
Bízunk orvosokban, barátokban, sokszor vadidegenekben, mert ilyen az élet.
Akkor mégis miért mondja Dávid, hogy gyűlöli azokat, akik nem bíznak Istenben, ő pedig csak az Úrban bízik? Azért, mert túloz. És ez így van rendjén, mert ez egy vers.

De persze azt is tudjuk, hogy minden túlzásnak valóság az alapja, ezért lehet az, hogy még ha a másféle emberek gyűlölésével – nagyon remélem – nem is, de a mai szakaszunkkal tudunk azonosulni. 
Mert tudjuk, hogy az egyetlen reményünk a legnehezebb időkben nem más, az egyedül igaz Isten. És ez nem túlzás. 

Még ha életünkkel meg is bízunk embertársainkban, az egyetlen, akire az örök életünket bátran bízhatjuk, az egyedül Ő.

(Ömböli Krisztián)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése