Íme, az Úr így szól hozzád… Jelentsen számodra felüdülést és vigaszt!…
Ne rémítsen a szélfúvás…
Itt vagyok. Lecsendesítem majd a vihart, amint eljön az ideje.
Egyetlen szavamba kerül majd, hogy lecsendesedjen.
Amikor a szél és a szélrohamok fúvását hallod,
Amikor érzed, hogy a tenger feltámad, s a hullámok felbőszülnek,
Ne félj… Szólj hozzám!
Jöjj mellém, menekülj karjaimba!
Amikor érzed, hogy a tenger feltámad, s a hullámok felbőszülnek,
Ne félj… Szólj hozzám!
Jöjj mellém, menekülj karjaimba!
Semmi sem tudná irántad való szeretetemet megingatni.
Sem a szembeszél, sem a viharok, sem a bősz hullámok.
Szeretetem itt és most erősebb, mint a természet ereje.
Viharodban szeretetem világítótorony,
Ami mindig a kikötőbe vezet, és szüntelen hozzám vonz téged.
Amíg szíved szívemen dobog,
Semmi sem szakíthat ki karjaim közül, Testvérem!
Sem a szél, sem a hullámok, sem a vihar…
Amíg kezed szorítja kezemet,
semmi sem választ majd minket el.
(Utalás: Márk 4,39; Róma 8,35)
Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése