2017. október 6., péntek

Csendes percek Istennel-Üres fészek

              „Nem maradok el tőled, nem hagylak el.”Józs 1,5

Vajon a rózsabokornak vannak tüskéi, vagy a tüskebokornak rózsái? Minden attól függ, honnan nézzük.
A tüskékkel teli nézőpontról tekintek rövidesen kiürülő fészkemre. Keményen igyekszem elűzni a gondolatot, hogy nemsokára egyedül maradok (a macskámmal!), mikor a fiam leérettségizik, és az idei nyártól kollégiumba költözik, mert felvették a főiskolára.
15 éve, mióta a férjem meghalt, csak mi ketten vagyunk.
Durva dolog egyedül felnevelni egy gyermeket. De életem legnagyobb öröme volt végignézni, ahogy a totyogó kisfiú kedves, rendes fiatalemberré serdül.

Gügyögése minden pillanatát élveztem, szerettem az autótologatást kísérő brüm-brüüüm-öket, de még a videó játékok hangját is, ami a szobájából kiszűrődik.
Könnyű filmekkel, mások szolgálatával, állandó nyüzsgéssel próbálom elvonni a figyelmemet a napról, amikor bepakolunk a kocsiba.
De végül elfáradok, s minden este álomba sírom magam.
Hogy miért fáj ennyire? Mert ha Nick elmegy, ezentúl egy személyre fogok főzni. Egy személyre fogok takarítani. Minden egyszemélyes lesz. Nem hallok szívemnek kedves hangokat, mikor hazaérkezem. Nem jön senki, hogy segítsen behozni a vásárolt holmit a kocsiból. Nem meséli el, mi történt ma az iskolában. Nem hallom a kacagást, ahogy a macskánkkal bolondozik.
Az elengedés és egyedül maradás gondolata mindig előcsalja a könnyeket, s a párnám újra lucskos lesz. Pedig nagyon ronda ilyenkor.
Azokon a napokon, mikor rám nehezednek a kiürülő fészekkel kapcsolatos gondolatok, reggel nem igyekszem kikelni az ágyból. Csak fekszem, és dagonyázom az önsajnálatban. Minek igyekeznék? Csak hogy induljon egy újabb nap, amelyik közelebb visz az elváláshoz?

De aztán egy keskeny fénysugár beóvakodik a szobába. Nyávogni kezd a macska, ki akar menni. A kamaszgyerek, aki még az enyém, eldönti, hogy éhes. Indul az élet.
Nincs idő tocsogó párnára, félig üres napra, tüskékkel teli rózsabokorra.
Ugrás ki az ágyból, fogadni kell az új napot a maga új kihívásaival. Ideje feltűzni a gyönyörű rózsákat a tüskebokorra.
- Isten szeret, örökké tartó szeretettel (Jer 31,3).
- A tenyerébe vésett (Ézs 42,16).
- Átsegít minden viharon (Mk 4,35-41).
- Csodásan megalkotott (Zsolt 139,14).
- Éjjel-nappal oltalmaz (Zsolt 121, 1-8)
- Megbocsátott, megtisztított (1 Jn 1-9).
- Ujjongva örül nekem (Zof 1,17).

Nem félig teli, hanem csordultig van az életem. Csak akarjam észrevenni, akarjak örülni Istennek és mindannak a gyönyörűségnek, amit ad nekem.
Fájnak a tüskék, de az élet tele van rózsákkal. Azt kérem mindegyikünknek, akik az üres fészekkel szembesülünk, engedjük, hogy eláradjon bennünk az Isten jósága fölött érzett öröm, és mindannak a jó illata, ami Tőle származik.
A gyermekek kirepülnek a fészekből, de Isten nem hagy el sohasem.

Uram, segíts, hogy meglássam a rózsákat a tüskék között. Arra akarok figyelni, hogy Te mindig velem maradsz, és vigyázol rám éjjel-nappal. Uram, hálás vagyok, hogy eddig a gyermekemmel lehettem. Köszönöm, Uram, hogy Hozzád tartozom, és hogy sosem vagyok egyedül. Jézus nevében, Ámen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése