Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel." (Zsoltárok 90, 2;4)
Van különbség az idő és az örökkévalóság közt – nem pusztán tartalmában, hanem minőségében.
A hegyek születtek. A föld és a világ előállt. Mindez múlt időben van. De mikor a zsoltáros Istenhez fordul, ezt mondja: "öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten." Nem "Te voltál Isten", hanem "Te vagy Isten". Istenben minden találkozik, a múlt, jelen, jövő. Ő van, volt és eljövendő. (Jelenések 1,4) Isten nem az időben él, Isten az örökkévalóságban létezik. Az örökkévalóság nem pusztán egy nagyon hosszú időszakasz, hanem a létezésnek más formája. Valami egy másik világból, valami magasabb rendű mint az idő.
Istenről mindig úgy beszélünk: "Te vagy." Az Ő valódi neve VAGYOK. (2Mózes 3,17)
Az örökkévalóság nyugalmából és magasságaiból szemléli Isten az időt. Ebből a nézőpontból ezer év Istennél olyan, mint az elmúlt nap vagy egy őrjárásnyi idő éjjel. Az éjszakát a bibliai időkben négy, háromórányi őrváltásra osztották. Tehát ezer év olyan Istennel, mintha a mi tapasztalataink szerint három óra telt volna el. Isten mindannyiunkat hív arra, hogy személyesen megismerjük Őt, hogy ajtót nyisson előttünk az időből az örökkévalóságba. Fizikai létünk még időhatárok által korlátozza, de szellemünk megtalálja igazi lakhelyét az örökkévalóságban.
"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."
(János 17,3) Ámen!
A hit megvallása:
Uram, adj kérlek otthont szellememnek az örökkévalóságban, hogy kiszabaduljon az idő börtönéből.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése