Zsoltárok 119,89-92

Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll. Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.

Az Isten szava és ígérete az emberével ellentétben szilárd és örök, ha Ő mond vagy tesz valamit az maradandó, mert mindig ragaszkodik ígéretéhez. Ezért az a reménység, mely szabadításunkra szól, ma is érvényes. Az örök idő feletti Isten, minden emberi korban megnyitotta valamilyen formában a szabadulás útját. Régen az áldozatok és a törvény, ma a kegyelem az, mely utat nyitott nekünk az örök Istenhez. Ezért írja itt a zsoltáros, hogy: „Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod.”[1] 

Mivel ennek az igazságnak a gyökere az Élő Istenben gyökerezik, ezért Dávid, Isten igazságának korok feletti tulajdonságára utal: „Megszilárdítottad a földet, ezért áll.”[2] Ráadásul mindez az Istent szolgálja és Őrá mutat, mint minden a teremtésben.

Dávid az ember nélkülözhetetlen szükségére mutat rá, mely Isten törvényében, igéjében való gyönyörködést jelent. Ez a mi lelki levegőnk. Mert ha nem vennénk levegőt meghalnánk, mint ahogy azt Dávid is mondja: „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.”[3] Ez a lényeg, amely a ma üzenete számomra. Legyen hát mindig számomra is olyan létszükséglet az Isten igéje, mint a levegő, vagy mint ahogy Dávidnak az ő szent törvénye.

[1] Magyar Bibliatársulat 2004; Biblia, (Zsolt 119,90)