A történelem Istene
Olvasmány: 90. zsoltár
Az örök Isten kezében tartja a történelmet, benne életed eseményeit is!
„Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”
Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”
Magyarázat
Egyik kedvenc tantárgyam volt a történelem. Ma is
szívesen olvasok ilyen jellegű írásokat, de tudatában vagyok:
történelmünk véges. Isten, aki időn kívül áll, örök. A kiemelt vers
éppen ez utóbbit fejezi ki. Mózes szavai által hozzánk is szól az Úr: a
föld és világ létrejötte az ő bölcs tervében volt. A te és az én életem
is az Alkotó tervének része. Sok ember küzd az értéktelenség,
céltalanság érzésével, mert nem hiszi, hogy Isten tervében van az élete.
Ha ezt hittel elfogadjuk, boldog, kiegyensúlyozott életet élhetünk,
esetleges nehézségeinkkel együtt.
A világnak ugyan volt kezdete, és lesz vége, de ezt Isten határozza meg, aki örök. Jó tudni, hogy az örök, változatlan Isten tartja ellenőrzése alatt a világmindenséget, még akkor is, ha esetleg értetlenkedve gondolunk bizonyos eseményekre. Ő, aki az Alfa és Ómega, a kezdet és a vég, ő az Isten (Jel 22,13). Mennyivel biztatóbb az a tudat, hogy ez az Isten mennyei Atyánk. Bár a világmindenség, s életünk véget ér, mégis részünk lehet Isten kegyelme által az örök életben. Kedves testvérem! Az örök Isten az örökkévalóság szemszögéből irányítja életed eseményeit, és örök élettel ajándékozott meg! Hála neki!
A világnak ugyan volt kezdete, és lesz vége, de ezt Isten határozza meg, aki örök. Jó tudni, hogy az örök, változatlan Isten tartja ellenőrzése alatt a világmindenséget, még akkor is, ha esetleg értetlenkedve gondolunk bizonyos eseményekre. Ő, aki az Alfa és Ómega, a kezdet és a vég, ő az Isten (Jel 22,13). Mennyivel biztatóbb az a tudat, hogy ez az Isten mennyei Atyánk. Bár a világmindenség, s életünk véget ér, mégis részünk lehet Isten kegyelme által az örök életben. Kedves testvérem! Az örök Isten az örökkévalóság szemszögéből irányítja életed eseményeit, és örök élettel ajándékozott meg! Hála neki!
(Vékás Benjámin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése