Az ószövetségben, húsvét és pünkösd közt eltelt hét hét – ezért is
hívták a pünkösdöt úgy, hogy a hetek ünnepe – és ez a két ünnep össze
volt kötve. Húsvétkor nem csak a páska bárányt vágták le Izrael fiai,
hanem elkezdődött az aratás, és az aratás első kévéjét meglengették
húsvétkor a szentélyben, és kezdetét vette először a búza aratása, aztán
az árpa aratása. Ez a két gabonaféle volt őshonos Izraelben. Összesen
hét „gyümölcsből” kellett megadni az első zsengét, mert a két
gabonafélén kívül volt öt gyümölcs is. A szőlő, a datoya, a gránátalma, a
füge és az olajbogyó. Mindaddig, amíg tartott a kovásztalan kenyerek
ünnepe, el kellett távolítani a régi kovászt, és pünkösdkor kellett
hozni az új gabonát új kovásszal. Azt olvassuk az 1. Korintus 5-ben,
hogy ez azért volt, mert a mi páska bárányunk miértünk megáldoztatott.
Számunkra kezdetét vette a régi kovásztól való megszabadulás. Ez egy hét
napos ünnep volt, ami a tökéletességnek a szimbóluma a szentírásban,
hogy Isten teljesen és tökéletesen megszabadított minket a régi
kovásztól. Ez a régi kovász nem más, mint a bűnnek és a halálnak a
törvénye, ami munkálkodott a tagjainkban. Isten elvette ezt a kovászt,
megtisztított bennünket, és adott nekünk új kovászt. Ez az új kovász nem
más, mint maga Isten Szelleme, aki egy új törvényszerűséget hozott a
tagjainkba, és ez már nem a halálra uralkodik bennünk, hanem az életre.
Ez az új kovász – a Szent Lélek – azért jött, hogy átjárja a lényünket, a
tagjainkat, új törvényt hozzon a cselekedeteinkbe, a gondolatainkba, a
szívünkbe, és ahogy az asszony belekeveri a kovászt a lisztbe, és
hagyja, hogy megkeljen, megdagadjon, ugyanígy a Szent Lélek által Isten
„átgyúrja” az egész lényünket, és azt akarja, hogy minden újjá legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése