2017. június 14., szerda

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-A süllyedő hit

   "Péter látva az erős szelet, megrémült és süllyedni kezdett. " (Máté 14, 30)   



A természetes nehézkedési erő miatt Péter a mélybe süllyedt volna. Valami természetfeletti erő azonban ellene dolgozott - így a víz felszínén maradt. A hit isteni erőket tapasztal meg. Egymással párosulnak. Ezért mondja az Ige: "a hit az a győzelem, amely legyőzi a világot." Nem csupán győzelmet szerez, hanem maga a győzelem, mert ahhoz a nagy győzteshez kapcsolódik, akiben mi mindenkor diadalmaskodunk. - Akinek hite van, az sok mindent elnyer. A hit messze eltekint attól, ami közvetlenül a szeme előtt van, egyedül az Úrra tekint. Amikor Jósafát királyt ellenséges túlerő fenyegette, ezek a hitből fakadó szavak jöttek ajkára: "Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink" (2 Krón 20, 12).

Péter sajnos ránézett egy hatalmas hullámra, mely a nagy szélben feléje hömpölygött. Talán már előzőleg egy kis öntetszelgéssel tekintett magára, hogy olyan valami sikerül neki, ami még eddig soha meg nem történt. És most a hullám ott volt közötte és Jézus között. Igen megrémült. Jézus szavában kellett volna bíznia: "Jöjj ide hozzám!" Ez a szó akkor is érvényes, amikor Jézust elfedik a hullámok az ember elől. A hit az Igébe kapaszkodik még akkor is, ha nem érzi az Úr jelenlétét. Ez az igazi hit. Amikor az ég beborul, ha vihar tombol, akkor így szól az ilyen hit: "Ha sötétségben ülök is, az Úr az én világosságom!" "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindörökké!" (Zsolt 73, 26).

Ha Péterben előzőleg volt is valami önhittség, most megszégyenült. Világos lett előtte, hogy minden a hiten fordul meg. A hit visz véghez hatalmas dolgokat és nem Péter. Soha nincs bennünk isteni erő, ez csupán hit által a mienk. Önmagunkban mi mindig szegények, nyomorultak és bűnösök maradunk. Egyedül az Úr a mi igazságunk, gazdagságunk és erőnk. Mihelyt tetszelegve nézzük magunkat, elveszítjük Őt a szemünk elől.
Ekkor csupa nehézség és veszedelem tornyosul előttünk és mi süllyedünk.
Csak Isten jóságának köszönhetjük, hogy kishitűségünk ellenére sem hagy minket teljesen elsüllyedni.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése